Misch Ádám [antikvár]

Részlet: "Ugyan ki merné a súlyos tévedés és önámítás kockázata nélkül azt állítani, hogy tökéletesen ismeri a világot, benne önmagát vagy akárcsak a mindenség egyetlen kicsinyke porszemét, a létezés legegyszerűbbnek látszó formáját? Mégis, a megismerés vágya minden emberi gesztusban benne lüktet, hogy gyötrően kínozva, hol a féktelenségig lelkesítve. A hangulatok és lelkiállapotok, az objektív és szubjektív tapasztalatok, a valamelyes tartósság illúziójával felékesített igazságok megragadásához segítségül új és újabb jeleket, jelzéseket, képleteket alkotunk magunka. Fogalmakat - verbálisakat és vizuálisakat."