Missa "sanctificabis annun quinquagesimum, vel sanctae dorotheae" (1774) [antikvár]

részlet Istvánfíy Benedek élete és működése A 18. század elején, a százötven éves török uralom után a zenei élet intézményes kereteinek szinte teljes újjáépítésére került sor. A zenei műveltség újraalapozása és elteijesztése jól képzett zenészek csoportjára várt, s természetes, hogy az adott körülmények között, a speciális és folyamatos művelést igénylő zenész-képzés magyarországi hiánya következtében a zenész-társadalom zömét - az ország népességének etnikai összetételénél jóval magasabb arányban - a királyi Magyarország védettebb területein fekvő, német lakosságú városok polgárai mellett elsősorban bevándorlók, rövidebb-hosszabb ideig itt működő német, cseh és olasz zenészek alkották. Annál feltűnőbb tehát, hogy a század derekán Istvánfly Benedek személyében egy jó képességű, magyar származású képzett szerző akadt. A jelenség különösségéhez hozzájárul, hogy Istvánfly minden valószínűség szerint nemesi származású. (Talán a Baranyában honos kisasszonyfalvi Istvánflyak leszármazottja, mely családból a 16. századi történetíró, Isvánfíy Miklós is származott.1 A család Dunántúlon élő ága mellett már a 16. században egy felvidéki ág is kirajzolódik.) Jóllehet a század végére a magyar főnemesség egyre inkább zenekedvelővé lett, sőt maga a zenetanulás is divatossá vált körükben, a század közepén azt a szokatlan elhatározást, hogy egy nemesi származék zenei pályára lépett, talán valamiféle családi adottság is magyarázza. A 18. századból ugyanis (a zeneszerző apja és kopistaként is működő testvére, Elek mellett2) több zenész Isvánflyról van tudomásunk: a Felvidéken két Isvánfíy Lőrinc (Laurentius) működött - apa és fia,3 Isvánfíy Pál pálos szerzetes pedig a pécsi Jakab-hegyi kolostor orgonistája volt 1788-ban.4 Istvánfly Benedek jelentősége származásától eltekintve is kétségtelen - jóllehet mindössze tíz műve maradt fenn és azokat saját korában is csak szűkebb környezetében ismerték. A győri székesegyházban őrzött két mise és egy Glória-tétel, 2 himnusz {Te Joseph celebrent, Decora lux), egy-egy Rorate coeli (másolata Veszprémben), Alma Redemptoris és egy oflertorium (Jam virga Jesse), valamint a soproni Szentlélek templomban található további két oflertorium (Adeste, triumphate és Vem Sancte Spiritus) kvalitásai garantálják szerzőjük kiemelt helyét a század magyar zenetörténetébal.5 Az életéről fennmaradt adatok mennyisége - műveinek számához hasonlóan - csekély: ezért a biográfia összeállításakor gyakran következtetésekre és feltételezésekre kell hagyatkoznunk.6 A Musicalia Danubiana 3. kötetének kiadása óta felmerült újabb adatok és a korábbiak értékelésének 1 Nagy I.: Magyarország családai címerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest, 1858 - új kiadása: Budapest, 1987. 257-261. o. Istvánfly Miklósnak ugyan nem maradtak fiúutódai, de a család feltételezett másik ágának tagjairól Nagy Iván későbbi adatokat közöl (1692, 1782, sőt 1857). Vavrinecz V.: Istvánfíy Benedek élete és működése. In: Benedek Istvánfly: Church Music Works, Musicalia Danubana 3. Budapest, 1984. 9. o. 3 (1) Laurentius Isvánffy l?a. apa/, P. Paulin Bajan tanára Szakolcán 1730 körül, (2) Laurentius Isvánffy /a fiú/, előbb Szakolcán majd Kassán működött, halálának időpontja talán 1779 vagy 1786, de a legvalószínűbb, hogy 1797. 2 Salve Regina-ja a kassai dómban található (regisztrálva az 1786-, 1787-, 1790-es és 1797-es inventáriumokban). A szerző megnevezése a kottán és a jegyzékekben: Isvánfly, keresztnév nélkül, de Ladislav Kacic egy azonos írással készült, Laurentius Isvánffy által szignált Galuppi mű másolata alapján azonosította. (Valamennyi adat L. Kacic szíves közlése alapján) 1 Bárdos K.: Pécs zenéje a 18. században. Budapest, 1976. 81. o. 5 A felsorolt kisebb művek kiadását ld. Musicalia Danubiana 3. kötetében, felvételét pedig a Hungaroton SLPD 12733 sz. lemezén (Istvánfly Benedek: Musica sacra. Budapest, 1986). A győri kottatárban egy további, elveszett offertoriumának autográf címszövege olvasható egy Donberger-mű borítóján (Bárdos K.: Győr zenéje a 17-18. században. Budapest, 1980. Függelék 255. sz.). Az eddigi irodalom: Bárdos: Győr zenéje , Vavrinecz említett tanulmánya (ld. 2. jegyzetet), és Dobszay bevezető tanulmánya ugyanott (Istvánjfy Benedek kisebb egyházi művei), valamint Dobszay kísérőszövege a kisebb müvek lemezfelvételéhez, ld. az előző jegyzetet.