Modern Magyar Képtár Pécs [antikvár]

Modern Magyar Képtár Pécs Modern Hungarian Gallery Pécs Egy müzeumi gyűjtemény a benne található értékeken túl, illetve részben azok által rengeteg másodlagos Informádöt is tartalmaz. A művek története, a művészettörténet és a gyűjtemény története e helyt találkozik. A „Pécsi Képtár" gyűjteményének közel fél évszázados története - melynek kifejtésére természetesen az adott hely nem elegendő -segítséget ad a korszak kultúrpolitikájának a megértéséhez, adalék afificz, miként működött a rendszer. A pécsi művészeti múzeolőgla létrejötte 1955-höz köthető, amikor a fél évszázados múlttal rendelkező múzeumba Hárs Éva személyében művészettörténész került. (Különleges egybeesés, hogy e kiadvánnyal bemutatni tervezett kiállításunk, a Modern Magyar Képtár Kortárs Gyűjteménye legkorábbi /nyitó darabja, Ország Lili: Cipők című festménye is erre az évre datálódik.) Hárs Éva tevékenységének köszönhetően valósult meg Gegesi Kiss Pál akadémikus 1957-es adományozása, a Modern Magyar Képtár megalapítása. Az első években ideiglenes helyen, a Néprajzi Múzeum Rákóczi úti épületében a cél érdekében lebontott kiállítás helyén volt látható Forgács Hann Erzsébet szobrai mellett a meghatározó részben a két világháború közötti progresszív magyar alkotók műveit tartalmazó grafikai és festmény kollekció. A Képtár csak 1963-ban költözött a Szabadság utca 2. számú épületbe, mely három évtizeden keresztül próbált -egyre kisebb eséllyel - megfelelni a hatvanas évek közepétől extenzíven gyarapodó gyűjtemény bemutatási követelményeinek. Mégis, ez az épület volt a KÉPTÁR, mely hosszú ideig egyedüli múzeumi állandó bemutatóhelye volt Magyarországon a legújabb képzőművészeti törekvéseknek. A Janus Pannonius Múzeum képzőművészeti gyűjteményének sajátossága Pécs város és Baranya megye más művészeti fórumaival való kapcsolatából adódik. Szentendrét a városhoz lokálisan is kötődő alkotók munkásságát reprezentáló életmű-kiállítások jellemzik. A Szent István Király Múzeumban közel négy évtizeden át dolgozó kollégák múlhatatlan érdeme a XX. századi magyar képzőművészet korszakainak, karakteres irányzatainak, alkotóinak felfedező erejű, értelmező és dokumentáló bemutatása időszakos kiállításokon, s ehhez kapcsolódóan, különösen a kortárs gyűjtemény főművekkel történő gyarapítása. A Janus Pannonius Múzeum képzőművészeti gyűjteménye állandó kiállításai közül - hasonlóan Szentendréhez - az un. Múzeum-utcában található életmű múzeumok a legismertebbek. Egészen pontosan a Vasarely és a Csontváry Múzeum, míg az ugyanitt elhelyezkedő, Pécshez ezer szállal kötődő, az európaiság szellemét és a modern művészet lángját évtizedekig őrző és bölcsen tápláló mester, Martyn Ferenc, vagy a közeli Pécsváradról a harmincas években Prágán át Svédországba menekülő Endre Nemes, a Svéd Akadémia professzora emlékmúzeuma méltatlanul kevéssé látogatott. A pécsi gyűjtemény jelentőségét, másságát a többi vidéki múzeummal szemben az adja, hogy - a Magyar Nemzeti Galéria mellett - képes a XX. századi magyar képzőművészetről - főművekkel - áttekintő képet adni. Köszönhető ez annak, hogy - a többnyire egyéni A museum collection, beyond Üie values it possesses - and in part through them - contains a tremendous amount of secondary information. The history of the objects, art history and the history of the collection come together here. The nearly fifty-year history of the "Pécs Gallery" collection - which of course cannot be surveyed in the space available here - provides assistance in understanding the cultural policy of an era, and is an item of informaüon on how the system operated. The establishment of art museology in Pécs dates to 1955, when art historian Éva Hárs joined the museum. (By a peculiar condi-üon, the earliest - opening - piece in the exhibition presented in this catalog on the Modern Hungarian Gallery Contemporary Collection, Lili Ország's painting Shoes, also dates from the same year.) Thanks to Éva Hárs' efforts, the Modern Hungarian Gallery was founded in 1957 through a donation by academician Pál Gegesi Kiss. In the first few years the display was at a temporary location in the building of the Folklore Museum on Rákóczi Road in an area set aside for that purpose. In addition to statues by Erzsébet Forgács Hann, the collection consisted predominantly of graphics and painUngs by progressive Hungarian arüsts from the interwar period. It was only in 1963 that the Gallery moved to the building at Szabadság Street 2, where for ttiirty years it tried - with increasingly smaller chances - to meet Üie presentational demands of tiie coLecUon, which grew extensively beginning in the mid-Sixties. Still, tiiis building was tiie GALLERY, for a long time tiie only standing museum exhibition in Hungary of the most recent efforts in fine art. A unique trait of tiie fine art collection of Janus Pannonius Museum derives from its link to otiier art forums in tiie city of Pécs and Baranya County. Szentendre is characterized by exhibitions of tiie oeuvres of artists tied locally to the city. The associates of the Saint Stephen Museum may justly boast of nearly forty years of seasonal exhibitions interpreting and documenting the periods, characteristic directions and creative discoveries of twentietii century Hungarian art, and, concurrenUy, increasing the contemporary collection, especially in the major works. Of the standing exhibitions, tiie Janus Pannonius Museum fine art collection - like Szentendre - was best known for tiie single-artist museums on what was known as Museum Street. More precisely, for tiie Vasarely and Csontváry Museums, while there were undeservedly fewer visitors to the museum for Ferenc Martyn, tiie master who was tied to Pécs by a tiiousand thread and who preserved and wisely nurtured tiie flame of Europe and modern art for decades, or for Endre Nemes, professor of tiie Swedish Academy who fled from nearby Pécsvárad through Prague to Sweden in the 1930's, both of which museums are also on tiiis street. The significance of tiie Pécs collection and its differentness from other provincial museums derives from tiie fact that it and tiie Hungarian National Gallery are best able to give a comprehensive survey of twentieth century Hungary art and its major works. This is attributable to the fact tiiat, in addition to organizing seasonal exhibitions (usually presenting tiie works of an individual artist) it also gave particular attentiion to increasing tiie collction, in tiie course of which it acquired a num-