Modern nyelvoktatás 1964/5-6. [antikvár]

Krammer Jenő: M!:;GF0RDIJLJ0N-E megint a nyelvoktatás? E kérdésnél mindenki Vietorra gondol, arra a viharos időszakra j amikor röpirata /Der Sprachunterricht. niüj umkehren! 189^/ az idegen nyelvek oktatása terén először hozott mindent mozgásba. A direkt módszeresek és a gram-matizálók vitája^ azóta sem ült el teljesenj más és más formában a harc mindég újból fellángolt s a legutóbbi években mintha szokatlan s^.envedélyességgel megint magas hőfokra emelkedett volna. Min vitázrak? Miben fop;lalható össze az ellentét? Kik állanak egymással szemben? Mind,enekelött ezt kellene tisztán látnunk« Lényegében ma megint arról van szó .- hányadszor az idegen nyelvek tanításának utóbbi évtizedeiben? - hogy a nyelATtanltás kezdetén a szóbeli érintkezés formáinak adjuk-e az elsőséget, vagy a szövegnek; szóbeli bevezető szakasszal kezdjük-e a nyelvtanítást, . ¦vagy mindjárt nyelvkönyvvel, ^ induljunk» A modern hir-adástechnikai eszközök: telefon, rádió, televizió, magnó rendkiiÁili elterjedése nagy mértekben megsokszorozta ¦ a hallott és kiejtett szónak, az élő beszédnek alkalmait, ma már nemcsak a -személyes együttlét, a közvetlen társalgás és tárgyalás követeli meg a beszédet és a beszédértést, hanem mindez bármely távolságra kiterjeszthető» Éppen a minap, olvashattuk, hogy az Angliából a . Szovjetunióba a viláf^rön keresztül sugárzott tizenegy angol szó közül a szovjet tudósoknak nyolcat sikerült azonositaniok, tehát már a világűrön keresztül is az élőbeszéd hatol el az egymással érintkezőkhöz. Az újság helyett is hirek szólnak hozzánk, az előadásokj színdarabok is otthonunkban hangozhatnak el, vitathatatlan, hogj-a nyelv mint audieió és mint orális ténykedés g^yakoribbá lett mint optikai-grafomotorikus formái, s ez nagy változásokat idéz elő magában-a nyelvben isi Ez a nyelvtanítás gyakorlatára nézve annak szükségességét jelenti, hogy az élőbeszédnek és a beszédértésnek sokkal nagyobb helyet biztosítsunk az idegen nyelvek oktatásában. Persze követelményként állitja fel ez az ésszerű tanulólétszámot, a gyakoribb tanulási alkalmakat és a tanárok ilyenirányú állandó továbbképzését is, valamint sűrűbb tanulmányutjait a n-yelvországba,, Lényeges kérdés az is, vajon az uno "négy ala;^kész-ség" fejlesztése milyen sorrendben, intenzitással es eljárásokkal történjék» Konkrét kérdesek ezek, konkrét feleletre várnak, főleg pedig kísérleti megalapozásra» Ezt