Modern nyelvoktatás 2001/1. [antikvár]

Részlet: "Zánthó Róbert (1933-2000) emlékére 2000. július 15-én örökre elment valaki, akit mindenki szeretett és nagyra becsült. Nem sokkal 67. születésnapja után, váratlanul elhunyt dr. Zánthó Róbert ny. főiskolai docens, a szegedi József Attila Tudományegyetem Központi Idegennyelvi Lektorátusának, a Juhász Gyula Tanárképző' Főiskola Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének, majd Angol Tanszékének volt vezetője, a nyelvész, a műfordító, a különösen tisztelt és szeretett nyelvtanár, a sokoldalú műveltségű filosz, a mindig segítőkész, sőt segíteni tudó kolléga: az állandóan mosolygós, fanyar humorú, sztoikus, nagyon sokunk Zánthó Robija. Olyan korban adatott élnie - velünk együtt - amely tengernyi tépelődést, vívódást és nem kevesebb ellentmondást rótt sokakra. Nem a hangzatos szavak és nem is a látványos tettek embere volt, viszont bölcs és kiegyensúlyozott lényéből fakadóan mindig úgy tudott segítően tanácsot adni, úgy tudott jót tenni, tartásával igazi úriember módján megnyugvást, lelki erőt és példát mutatni, ahogyan nagyon kevesek. Életének orientációs pontját a nyelvek adták. Egyetemi tanulmányait Szegeden végezte 1951 és 1955 között orosz nyelv és irodalom szakon, majd 1961-ben Debrecenben angol szakos középiskolai tanári oklevelet is szerzett. 1965-ben a József Attila Tudományegyetemen „summa cum laude" minősítéssel doktorált. Dolgozatának címe: „Az »Angry young movement« mint a mai angol irodalom egyik vezető irányzata." Az irodalomtól a későbbiek során sem szakad el, hiszen a vázlataiban elkészült kandidátusi értekezésének címe: „Realista és antirealista irányzatok harca az angol irodalomban 1939-től napjainkig." Felsőoktatási pályafutását 1958-ban az MTA Reakciókinetikai Kutatócsoportjánál kezdte szakfordítóként. Közben 1961 és 1964 között a szegedi egyetem Természettudományi Karának Idegennyelvi Lektorátusán tanított. 1978-ban lett a Központi Idegennyelvi Lektorátus vezetője; közben maga is intézménnyé vált, a lektorátus intézményévé. Generációk nyelvtanítása és nyelvvizsgáztatása fűződik legendás személyéhez. Számtalan szakmai-tudományos tisztséget is betöltött, így 1967-tól 1990-ig tagja, 1987-1990-ig társelnöke volt a Művelődési Minisztérium Idegennyelvi Szakbizottságának, 1969 óta az Állami Nyelvvizsga Bizottságnak; 1981-től tíz éven keresztül a szegedi decentrum vezetője. 1991-ben átkerült a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára, ahol először az akkor alakult Alkalmazott Nyelvészeti Tanszéken, majd az Angol Tanszéken a tanárképzés szolgálatába állította sokrétű szakmai tudását és átfogó tapasztalatait. Mind oktatóként, mind vezetőként élete utolsó pillanatáig osztatlan népszerűségnek és megbecsülésnek örvendett. Fő kutatási érdeklődése az idegen nyelvek oktatásmódszertanának elméleti és"