Modern Nyelvoktatás 2001/2-3. [antikvár]

Papp Ferenc (1930-2001) búcsúztatása Kedves Feri! Megköszönni és elköszönni jöttünk Hozzád. Megköszönni tanítványaid között gazdagon szétszórt életedet. Nem kímélted Magad, bőkezű voltál, gyakran egészséged szolgált fedezetül. Kezdetben nem, de később egyre inkább megtudtuk, hogy a nekünk osztott tudást hajnalokig tartó munka árán szerezted meg. Keményen megdolgoztál azért, hogy legyen mit szétosztani. Nekünk valahogy úgy tűnt föl, mivel a legbonyolultabb nyelvészeti kérdéseket is könnyed egyszerűséggel, eleganciával adtad elő, hogy csak egy belső forgatókönyv lapjairól olvasol föl nekünk. Kérdéseinkre, megjegyzéseinkre adott válaszaidból, az általad tett kitérőkből, az akkor és ott zajló eseményekről alakított véleményedből derült ki, hogy e belső forgatókönyv mennyire széles területet körülhatároló vázlat. Vázlat - szilárd támpontokkal, de sohasem megmerevedett struktúrákkal. Belső vázlatod első pontjait az édesanyádtól tanult nyelvek, a magyar és a francia, természettudós édesapádtól a tudományos munka iránti alázat, kitartás jelentették. Hogy mit nyertünk azáltal, hogy tanítványaid lehettünk, tudjuk. Hogy mit veszítettünk azzal, hogy már nem vagy köztünk, még éppen csak sejtjük. Nagy betegen is szolgáltál nekünk, minket. Valahol azt írtad, nincs kis és nagy tudomány. Valamennyien ugyanannak a szalagnak különböző pontjain állunk. A szakdolgozatát író egyetemista, kandidátusi, doktori értekezésével vívódó egyaránt megkereshetett. Mindenkit komolyan vettél. Munkát, tudást, felelősségvállalást követeltél - mindenkitől, és tetted mindezt úgy, hogy lingvisztikai racionalizmusodat szelíden átszőtte lelkesült ihletett-séged, karizmatikus kisugárzásod. Valahogy fel sem ötlött, hogy a nyelvészeti kérdések, problémák - ha nem is egy generáció számára - ne lennének valamiképpen megoldhatók. Lehet, hogy nem magunknak dolgozunk - vallottad. Mint a legtöbb igazi Mester: egyszerre éltél a jelenért és a jövőért. Majd a jövő eldönti - mondtad - munkánk hasznosságát. Neked nem kellett a jövő ítéletére várni. Megköszönni és elköszönni jöttünk Hozzád. Elköszönni, mert nagyszerű szellem olyan törékeny testbe záratott, melyen végül is diadalt vett a gyilkos kór. Példát mutattál ebben is. Szenvedéseidet igyekeztél leplezni, heroikus küzdelmet vívtál, de Marikán kívül szinte senkit nem akartál ebbe a küzdelembe beavatni. Elköszönök Tőled, de csak attól, ami Benned mulandó, ami a testi. Szellemedtől, tanításaidtól nem. Más, szegényebb lett haláloddal a magyar nyelvész társadalom, de a nemzetközi is. Kedves Feri! Elköszönünk. Köztünk maradsz, bennünk élsz tovább: írásainkban, kutatásainkban és szívünkben. Valamennyi tanítványod nevében: Lengyel Zsolt. Elhangzott Papp Ferenc sírjánál. (A szerk.)