Műemlékek a világörökségben [antikvár]

Századunkban a műemlékvédelem, főként a második világháború után erőteljesen előtérbe került és Európa, sőt a világ kultúrája területén egyik legnagyobb szakmai s ugyanakkor társadalmi érdeklődést váltott ki. A súlyos pusztítások és veszteségek felfokozták a kulturális örökség értékét. Ennek ápolását és fejlesztését úgyszólván minden nép magáévá tette. Társadalmi alapjának céltudatos kiszélesedése a műemlékvédelem intézményes megszervezését nemcsak igényli, hanem nemzeti, sőt nemzetközi tekintetben is erőteljesen kibontakoztatja. Erről tanúskodnak a változatos helyi és nemzeti tömörülések mellett azok a különböző országok ez irányú tevékenységét összefoglaló szervezetek, amelyek az UNESCO-val együttműködve az ICOMOS keretében valósulnak meg. A műemlék ma már nemzeti értéken túl emberi értéket is jelent, az egész emberiség kulturális kincsét, amelynek megőrzése, a korszerű életbe való beilleszkedése és további megmaradásának biztosítása elismert, nagyrabecsült és szükséges tevékenységként tartható számon. Századunk egy másik nagyon fontos jellemző törekvése a településfejlesztés, amelynek forrásai, mozgató erői részben megegyeznek a a műemlékvédelméivel - itt elsősorban a két világháború romlolásának súlyos következményei veendők tekintetbe -, de ezeket túl az életszínvonal általános emelésére és arra irányulnak, hogy a korszerű életfolyamatok áldásait megfelelő gazdasági fejlesztés segítségével a társadalom minden tagja számára elérhetővé vagy legalább megközelíthetővé tegyék. Ebbe a gyors és világméretű törekvésbe és mozgásba, amelynek eleinte megnyilvánuló agresszivitásával, később egyre erőteljesebben közösségi szempontokat állítottak szembe, szervesen beletartozik a város- és általában a településfejlesztés mindenütt tapasztalható kibontakozása.