Művek a kritikában I. (orosz nyelvű) [antikvár]

Előszó helyett Az orosz és szovjet-orosz irodalom tanulmányozása az egyetemi képzés öt éve során, a szervezett tanári továbbképzésben és a középiskolai tanári oklevelet szerezni óhajtó általános iskolai orosz szakos tanárok kiegészitő tanulmányaiban nagyon komoly szellemi erőfeszitéseket követel. A tanulmányok alapja természetesen maga a műalkotás, ha olvasása elmélyülten, az iróval, hőseivel, a könyv gondolatiságával és érzelmi tartományával való szembesülés igényével történik. A továbbiakban a hagyományos és mindmáig uralkodó tanulási módszer, amely aligha nyújthat többet reprodukálható ismereteknél - a szük keretek közé szoritott szervezett foglalkozás-előadás, gyakorlat, - amelyeken - kevés kivétellel - az előadó a közvetitő, a hallgatók a befogadók. Ez természetes. Elgondolkodtató viszont a két fél nem kedvező időarányos részvétele a közös munkában. Idegen nyelven, amelyen a mondatok formálása nem könnyű, a hallgatók foglalkoztatása, beszélgetése, késztetése arra, hogy a nyelvel egy műalkotás tág kérdéskomplexumában barangolva gyakorolják, netán önálló véleményt formáljanak, megfogalmazzák azt az élményt, amelyet a klasszikus mű olvasásakor átéltek - a legnagyobb sikerélmény lehetne hallgatónak, tanárnak egyaránt. Tapasztalataink szerint egyetemi irodalmi gyakorlati foglalkozásaink, szemináriumaink csak akkor lehetnek tartalmasak, az ismereteket valóban gazdagitők, a müelemző készséget fejlesztők, az irodalmi összefüggések felismerésére rávezetők, ha a tantervben megfogalmazott követelmények meny-nyiségi csökkentésével párhuzamosan fokozzuk a szakmai igényességet és növeljük az önálló munka arányát. Irodalmi gyakorlat, szeminárium csak akkor lesz gyötrelmes tanórából érdekes, izgalmas műhelymunkává, ha a föglalkozások résztvevői nem csupán az éppen időszerű, "napirenden" lévő müvet olvasták, hanem tájékozottak az adott téma szakirodalmának legalább a töredékében. A tankönyvek segitséget nyújtanak a vizsgára felkészüléshez, de - ritka kivételtől eltekintve -már terjedelmi korlátaik miatt is leiró, elbeszélő jellegűek, alig közölhetnek többet annál, amit a müveit átlagolvasónak is illik tudnia. Az előadó sem közölhet sok ujat, hiszen feladata elsősorban rávezetés, az összefüggések felismerése, az összefoglalás , a szintézis megvonása. Az egyetemi szintű orosz irodalmi foglalkozások tartalmasabbá tételének számos előfeltétele /a szubjektiv kivánni-valókról itt nem szólunk/ között tehát nem elhanyagolható