Muzsikáló gépek évszázada [antikvár]

Minden gyűjtő rémálma. hogy váratlanul felbukkan a régóta vágyott, ezerszer elképzelt és imába foglalt "fődarab", és éppen akkor egy fillér sincs a zsebben, mégis azonnal fizetni kell, különben másé lesz, elnyeli a föld, soha többé nem kerül elő. Megtörtént velem is. Már jó tíz éve nagy szenvedéllyel gyűjtöttem a zenélő szerkezetek minden változatát, de egy dolgot nagyon szerettem volna, ami hiányzott: utcai kétkerekű verklit, melyet gyerekkoromban többször láttam és hallottam a nyolcadik kerület körfolyosós bérházainak udvarán. Ketten-hárman húzták, tolták, emelték, tekerték és kalapoztak. Újságpapír darabba csomagolt alumínium tíz-húsz filléreseket dobáltak a lakók a gangokról, mosolyogva hallgatták a kedves dallamokat. Engem akkor már "gramofongyűjtőként" ismerő régiségkereskedők, amatőr és profi gyűjtők, nepperek és szerencselovagok "dolgoztak" az ügyön, mert tudták, ha felhajtanak egyet; fizetek, mint a katonatiszt. Nem lelték, de én sem. Már-már lemondtam róla: ha nincs, hát nincs. Egy nap színházba mentünk, és az első felvonás utáni szünetben kimentem az utcára levegőzni. Vettem egy Esti Hírlapot. A hirdetéseknél kezdtem olvasni, mint mindig, a vegyes rovatnál: "Kétkerekű verkli eladó." Újpesti utca, házszám. Megállt bennem az ütő, ahogy mondani szokták. Azonnal indultam. Öltöny, nyakkendő. lakkcipő, ruhatári jegy a zsebben, 200-as pulzus. Becsöngettem. Bementem. Megláttam. Ott állt a szűk előszobában. Gyönyörű volt, hibátlan. De az ára! Nyolcvanezer forint! Egy új Zsiguli került ennyibe. (És arra is ennyit kellett várni.) Húszezrem volt és két napom, hogy összeszedjem a többit. Belementem, szenvedtem, összehoztam, hazavittem, megnyugodtam és örültem. Akiktől vettem, régen ebből éltek Verklis család nyolc gyerekkel. Megsárgult fényképet mutattak, rajta édesapjuk a géppel. A szülők halála után még évekig tartottak a verklit, most anyagi gondok miatt meghirdették. Ezt a páncéltőkés, igen ritka zongoraverklit megszereztem tehát némi szerencsével, de a színdarab második felvonását soha nem láttam.