Mythos, Memoria, Historia [antikvár]

A híres magyar író, Konrád György írta egyszer: „Közép-Európa voltaképpen nem több, mint álom ... Politikai szempontból nem létezik sem Közép-Európa, sem Európa. Csak kelet és nyugat létezik. Ha viszont nincs Közép-Európa, nincs Európa sem, és Európa is csak történelmi emlékmű marad." Konrád György ezt 1986-ban írta, amikor őrtornyok és szögesdrót osztották ketté Európát. Ma, 1996-ban Európa arra törekszik, hogy létrejöjjön az egységes és közös Európa, és mindenkinek, aki európainak érzi magát, kötelessége, hogy együtt kell alakítsa a kontinens jövőjét. Még messze járunk ettől a céltól és ez kiderül az újságok címoldaláról is. Ám ezt a célt nem szabad szem elől tévesztenünk, s bizonyíték erre az is, hogy e cél sok európai kormány politikai meggyőződésének része. Ma, 1996-ban mindent alá kell rendelnünk annak, hogy az olyan földrajzi kategóriák, mint kelet és nyugat, elveszítsék politikai tartalmukat. Ez mind a gazdasági növekedés, mind a politikai nyitás, mind pedig a kulturális dialógus előfeltétele. A nagyobb és egységes Európának biztos alapokra van szüksége. Ezért a gazdasági dimenziók jelentősége és a biztonságra vonatkozó kérdések ellenére sem szabad megfeledkeznünk a kultúráról, mint az egység és dialógus szülőanyjáról, mert különben abba a hibába eshetünk, hogy megfeledkezünk a jövőbe vezető úton polgárainkról. A kulturális sajátosságok ismerete, azok az erőfeszítések, amelyeket a közös kulturális célok és az országokon átívelő kulturális projektek létrejötte érdekében teszünk, nélkülözhetetlen állomásokat jelentenek a hasonlóságok Európája felé vezető úton, amely a különbözőségekből táplálkozik és a polgár számára jövőt és identitást jelent.