Nagy Ferenc [antikvár]

A Galériában rendezett kiállítás vízválasztó volt Nagy Ferenc művészi munkásságában. Ettől az időtől két irányban is fejlődik művészi látásmódja és tevékenysége. Domanovszky már korábbi - róla készült - írásában érzékeltette, hogy Nagy Ferenc "szobrászi látású művész". Domanovszky megállapítása az évek távlatában igazolódott. A kisalakú figurális faszobrai, a kisplasztikák már az 50-es évek eleje óta mennyiségileg is jelentős részt kaptak Nagy művészetében. A 70-es évek közepétől pedig a monumentális formátumú szobrok felé irányult belső érdeklődése. Ezek témában rokonai a korábbi csodálatosan szép kisplasztikáinak, de erőteljesebbek, kifejezőbbek. A nagyméretű szobrok két csoportra oszthatók; egy részük meghatározott emberi magatartásformákat tükröz, másik csoportjuk a paraszti élet egyes tevékenységeit örökíti meg. A magatartásformákat ábrázolók közül a kevélységet, vagy alázatot formáló, vagy a paraszti életformát tükrözők közül a földeken dolgozó répaszedő és vető rendkívül nagy megjelenítő erővel, természetívű szemlélettel ábrázolja azt a réteget, melyből Nagy Ferenc származik. A magyar népi iparművészet kiteljesedésének szép példája Nagy Ferenc ezirányú munkássága.