Nagybánya és a vajdaságiak [antikvár]

1896 tavaszán a vajdasági síkot már régóta behálózzák a „vaspályák", s Európa könnyen elérhető vonaton. A saját „portán" kívüli történésekkel szembeni nagybirtokosi közöny azonban még sokáig ismertetőjele marad e vidéknek, akkor is, amikor lassan eltűnik a földet művelők nyugalma, s helyet kell találni a kapitalista zűrzavarban. 1882-83-ban megnyílik a Budapest-Zimony és a Kikinda-Nagybecskerek vasútvonal, s ezzel szinte valamennyi településről el lehet jutni Budapestre. Szabadkán és Zomboron át már korábbról megvan a csatlakozás a másik európai vasútvonalhoz - a gombosi dunai komp közbeiktatásával Trieszt felé. Újvidéken és Belgrádon át hamarosan expresszvonatok száguldanak Konstantinápolyig. Megkezdődött a nemzetközi kereskedelembe való közvetlen bekapcsolódás. A mezőgazdaság (a nagybirtokosság) ezzel erős lendületet kap, a városok pedig addig nem tapasztalt ütemben fejlődnek. A századfordulón a Monarchiában, illetve annak az akkori magyarországi részében még mindig 4000 nagybirtokos uralja a megművelhető földek 31,18 százalékát! Az 1 280 000 kisebb birtokos a szántóföldeknek alig öt és fél százalékán gazdálkodik. Ugyanakkor óriási a nincstelen napszámosok száma, akik a létminimum határán élnek, s a fejlődő kapitalizmus legolcsóbb munkaerejét képezik.