Nektár-tenger/Ellene és vele [antikvár]

Nektár-tenger Illés Barna műveinek szürrealisztikus, súlytalanul lebegő világa látszólag elszakad a földi realitástól, s a sci-fi, a űr- és mélytengeri kutatás gyermeki, mesebeli képzeleten átszűrt fantáziabirodalmába húzódik. De fantáziái annak a realitásnak a jegyeit is hordozzák, amelyben él. Egy teljesen átmeneti, kaotikus, értékválságban szenvedő, korrupciótól és kriminalitástól bomló fél-feudális, vad-kapitalista társadalomban, a nyílt politikai beszédtől fóbiásan rettegő képzőművészeti hagyomány nyomása alatt élve, a fiatal magyar művészek többségét hidegen hagyják a nyugati társaikat alapvetően foglalkoztató társadalmi-politikai kérdések. Ellene és vele Még manapság is akadnak olyanok, akik egy kínzó paradoxont cipelnek mindenhová magukkal, s képtelenek ebből a frusztráló filozófiai hálóból kigabalyodni: a világbavetettséget, ezt a mérhetetlen tágasságot kínáló realitást a permanens szorongás állapotában élik meg. De mit tegyenek, ha nem ismerik fel rendeltetésüket, még nem látják az egyedül rájuk váró feladatot, melyben helyes megoldásként feloldódhatnának. Ők azok, akik mindig mindent újra kezdenek. Nem úgy a társadalmi rendszerek önkéntesei, akik egyszerre teremtik az automatizmusokat, s egyszerre rendelik magukat azok igája alá. Ők rendben vannak. Sylvain Barbier munkáiból az a gyermekien naiv, s egyben mégis igen férfias konceptuális mondandó olvasható ki, s ezzel nem szeretnék erőszakot tenni rajtuk, hogy éppen most írják újra azt a kánonokba, élesen csikorgó kategóriákba rendezett, vasbeton alapzatokon intézményesülő másodlagos emberi termékcsoportot, amit csak úgy hív a közmegegyezés: művészet.