Német anekdoták [antikvár]

Részlet: HANS JAKOB CHRISTOPH VON GRIMMELSHAUSEN 1621-1676 A német paraszt Egyszer, amikor a Götz-féle hadseregben szolgáltam, amely akkoriban a fekete-erdei Neustadtnál táborozott, egy őrjárattal Schwaben-heidébe vezényeltek. Ott elkaptunk egy parasztot, hogy mutassa meg nekünk az utat a Bodeni-tó mentén. Tréfából megkérdeztük, hogy a svédek vagy a császáriak pártján van-e. Ő azonban azt gondolta: „Ha azt mondod, a császáriakén, svédeknek adják ki magukat, és ellátják a bajod. Ha meg azt mondod, a svédekén, akkor se jársz jobban." így hát azt válaszolta, nem tudja. - Csirkefogó - mondta az egyik lovas (mert annak idején kevés volt a jóravaló ember, ugyanis a katonák nyíltan csirkefogónak hívták a parasztokat, a parasztok viszont titokban tolvajnak nevezték a katonákat) -, tán csak tudod, kihez tartozol! - Nem, tekintetes urak - válaszolta a paraszt -, a saját trágyadombomon kívül veszélyes dolog az ilyesmit bevallani. Ekkor azt mondta a tiszt: - Ha bevallód az igazságot, és megmondod, kihez húz a szíved, akkor rögtön utadra engedünk. Ha nem, akkor könyörtelenül belefojtunk a Bodeni-tóba (éppen a tó partján voltunk). A paraszt azt válaszolta: - Egész életemben azt hallottam, hogy egy nemesúr, márpedig kegyelmedet annak nézem, tartja a szavát. Ezért hát, ha biztos lehetek kegyelmed szavában, inkább megmondom az igazságot s megmentem a bőröm, minthogy hallgassak, netán hazudjak s belefulladjak a tóba. - Csirkefogó, aki nem tartja szavát - válaszolta a tiszt. Akkor azt mondta a paraszt: - Úgy legyen. Nos, ha tudni akarja kegyelmed, azt szeretném, bár lenne a császári hadsereg egy nagy tál tej, akkora, mint ez a tó, a svéd katonák pedig lennének benne a kenyérdarabok. És falná fel az ördög egyiket a másikkal. Erre nagyot nevettünk, s a parasztot útjára engedtük. 7