Német fordítástechnika [antikvár]

Tankönyvünk olyan nyelvtanulók számára készült, akik a német nyelv formai ismeretében haladó szintre jutottak, viszont a formák jelentésbeli viszonyait még nem ismerik kellőképpen. Ezek megvilágítására indult el 1976-ban egy kísérlet az akkori Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem Alkalmazott Nyelvészeti-Módszertani Tanszékén dr. Hegedűs József professzor irányításával. Tananyagsort terveztünk az öt világnyelvből. A német lett a sorozat első tagja. S nemcsak a sorozaté, hanem az első ilyen típusú egyetemi jegyzet is az ország nyelvoktatással foglalkozó intézményeinek tankönyvei közül. Az első kiadást (1976) második (1981), majd harmadik (1986) és negyedik (1991) követte. Ez az ötödik, nagyon alaposan átdolgozott kiadás. Úgy gondolom ugyanis, hogy ilyen segítségre nemcsak a felsőoktatásban részt vevő hallgatóknak van szükségük, hanem minden nyelvtanulónak, akik a nyelvet magasabb szinten akarják bírni - a maga nehézségeivel és finom árnyalataival együtt, vagy akik az állami nyelvvizsgára, különösen a felsőfok letételére készülnek. A könyv rendezőelve a modalitás. Vagyis az, hogyan tudjuk mondanivalónkat árnyaltabban kifejezni, beszédszándékainkat - az élet-, illetve beszédszituációhoz alkalmazva - módosítani. A továbbiakban a tankönyv elvi felépítését vázolom. Ennek kapcsán fontos megjegyezni, hogy a nyelv jelentésbeli tényeit szinte lehetetlen objektív kritériumok alapján csoportosítani, illetve az egyes csoportokat egymásból leszármaztatni, a csoportok tartalmi-fogalmi összefüggéseit megtalálni.