Német-magyar főnévi valenciaszótár [antikvár]

Előszó A szótár, amit az olvasó a kezében tart, többéves csapatmunka eredménye. A kutatócsoportban Bassola Péter (Szegedi Tudományegyetem) vezetésével Bernáth Csilla (Szegedi Tudományegyetem), t László Sarolta (ELTE Budapest), Tamássyné Bíró Magda (ELTE Budapest) valamint később Jacqueline ICubczak (IDS, Institut für Deutsche Sprache, Mannheim) dolgoztak együtt. A szótár elméleti megalapozása szempontjából nagy segítséget jelentett, hogy a 70-es évek óta egyre nagyobb számban jelentek meg tudományos publikációk a főnévi valenciáról. Ezeknek a szerkezeteknek a pontosabb megértése és leírása céljából Szegeden „Főnévi szerkezetek és főnévi valencia" címen szimpóziumot rendeztünk (v.ö. Bassola Hg. 1998), és kutatásaink egyes szakaszairól számos írásban számoltunk be (1. kutatócsoportunk tagjainak publikációs jegyzékét e kötet végén). Szótárunk koncepciója szoros együttműködésben született az IDS és a LADL közös német-francia, „Kontrasztív lexikográfia: német-francia főnévi szinta-xis"elnevezésű, rövid nevén PROCOPE kutatási projektjével (v.ö. Bresson / ICubczak Hg. 1998). Mint a PROCOPE csoport (v.ö. Kubczak/Costantino 1998a és 1998b) és Wolfgang Teubert (1979), mi is azt valljuk, hogy számos előnye van, ha a főnév valenciáját sui gencris vizsgáljuk és nem úgy, mint egy pusztán másodlagos, az igei vagy a melléknévi valenciából levezetett jelenséget. Á PROCOPE csoport eredményeit alapul véve a valencia kibontása a mi szótárunkban is az adott főnévnek az úgynevezett „támasz-igével" (Stützverb - verbe support) alkotott szerkezetére visszanyúlva történik (v.ö. Bassola / László 1996, Bassola 1995b, Tamássy Bíró 1997b). Ezen a ponton szótárunk lényegesen eltér a már előtte megjelent más főnévi valencia- és transzformációs szótáraktól (Sommerfeldt / Schreiber 1977, Schreiber / Sommerfeldt / Starke 1993, Sommerfeldt / Schreiber 1996), amelyeket egy tanulmányban az új koncepció szerint elemeztünk (Bassola 1999). Már a szótár címe is utal rá, hogy ezúttal a főnév valenciájára összpontosítunk, s így ez nem egy valamennyi jelentésváltozatot felsorakoztató értelmező szótár. Megadjuk ugyan az adott főnév jelentését / jelentéseit, de a jelentés vonatkozásában nem törekszünk teljességre. A leírás tárgya itt a főnév szintaktikai környezete. A valencia leírásának egyik alapkérdése az argumentumok problematikája. Az argumentumokat, amelyeket az egyes szócikkekben A1, A2, A3-mal jelölünk, - mint Teubert (2003, 23) - úgy fogjuk fel, mint a névszói csoport szerkezeti elemeinek legmagasabb szintű megvalósulási lehetőségét. Egy alacsonyabb szinten beszélünk kiegészítőkről. A valens főnevek olyan argumentumokkal rendelkeznek (ezekre a komplemens vagy a vonzat terminusok is használatosak), amelyek csak az adott főnév adott jelentésében jelennek meg, amíg az egyéb bővítmények (a szupple-mensek), amelyek határozói minőségükben a körülményeket írják le, elvben minden főnév mellett megjelenhetnek. A szótár német része korpuszon alapszik. A német főnévi szerkezeteket, a kiegészítők megvalósulási módjait ugyanis a mannheimi korpuszok COSMAS programjából gyűjtöttük ki, és a valenciaszerkezeteket ezen példák alapján állítottuk össze. A különböző forrásokból összeállított korpusz (a korpuszról I. még Bassola 1998 és Bassola / László 1996), amely 3,4 millió szóegységből áll, tartalmazza pl. az úgynevezett kelet-nyugati rendszerváltási korpuszt is. Ezért találunk