Német-magyar/Magyar-német kisszótár [antikvár]

A szótár használatához az a legfőbb tanácsunk, hogy soha ne elégedjenek meg az első megtalált szóval, megoldással! Legyen türelmük, vegyék a fáradtságot, s mindig keressenek egy második, bizonyító megoldást is, hogy lássák, valóban azt a szót találták meg, amelyre szükségük van. Mindig ügyeljenek az írásjelekre, s a legapróbb pontra, vesszőre is, mert a szótárszerkesztés szabályai szerint bizony olykor egy-egy vessző, vagy a zárójel alakja hosszú magyarázó sorokat képes összesűríteni, egyetlen oly könnyen elhanyagolható jelben. S mindig ügyeljenek arra, milyen fajú szót keresnek - főnevet, határozószót, melléknevet, igét - hogy valóban pontosan megértsék Önöket, s hogy ne mosolyogják meg "kikeresett" szavaikat. S még egy tanács: ha egy igét esetleg nem talál eredeti alakjában - kap, kíván, lát, gyógyul, ver stb. - nézze meg valamelyik igekötős - meg, el, ki, vissza, rá, le stb. - változatánál, mert megtörténhet - lévén az a fontosabb, vagy a gyakrabban használt forma -, hogy ott került feltűntetésre. Vagy ha esetleg igén kívül még valamit nem talál, annak pedig az lehet az oka - ezt kell megvizsgálni - hogy az adott szót, ejtése szerint legfeljebb kis eltéréssel - ugyanúgy mondják németül, mint magyarul. (Pl. kampány: friss: front? rizikó: szerviz: szérum: vicc stb.) - Ha e javaslatokról nem feledkezik el, bizonyos, hogy nemcsak könnyen, hanem nagy biztonsággal is a hasznára lesz ez a kis szótár.