Nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpozion Mogersdorf 1990 [antikvár]

T. Mérey Klára (Pécs) VÁROS ÉS POLGÁR A PANNON TÉRSÉGBEN A REFORMKORTÓL A KIEGYEZÉSIG A Pannon térség településhálózatát éppen úgy, mint területét: a tájat és a rajta lakó népességet kegyetlenül megtépázta a 150 évig tartó török uralom. Ennek hatására még több mint 100 év múltán is kimutatható annak ellenére, hogy ekkor már új és szorgalmas munkáskezek pótolták az idegen hatalom elnyomása és a hosszadalmas véres harcok nyomán támadt lakossághiányt. Több helyen eltüntették már a hajdani lakosoknak védelmet nyújtó, de ugyanakkor egészségtelen kigőzölgésekkel teli, maláriát terjesztő eliszaposodott mocsarakat,' lecsapolták a belvizeket és elkezdték szabályozni a folyókat. A reformkorban már megerősödött, szilárd településhálózatot találunk a Pannon térségben, amelynek fo jellemzője a lakosság anyanyelvének és vallásának tarkasága volt. Ennek az időszaknak egyik kiváló statisztikusa: Bárándy János 1843-ban elkészítette a magyarországi városok népességének „átnézetét" a legújabb egyházi és polgári összeírások szerint, - mint 8 írta: „vallásra és nyelvre tekintvén".^ Összeállítása szerint a városoknak több csoportja, típusa volt elkülöníthető az 1840-es évek Magyarországában és így a Pannon térségben is. A két legnagyobb csoport: a szabad királyi városok és a polgár városok kategóriája volt. Ez utóbbiakon belül megkülönböztet püspöki, királyi koronái és kamarai polgár városokat, különböző kiváltságokkal rendelkezőket (pl. a jász-, a kun- és hajdúvárosokat, a szabad katonai közösségeket a határőrvidéken stb.), továbbá földesúri és jobbágyos mezővárosokat. Mindezek közül a Pannon térségben 8 szabad királyi várost, 2 püspöki, 24 földesúri polgár várost, 75 bérlős mezővárost és 139 úrbéri mezővárost találunk.^ A településhálózat kiegészül még 2.566 faluval, s megemlít ezen kívül 790 népes pusztát és több „magánlakot", vagyis házakat, amelyek magányosan állnak. Bárándy ez utóbbiakról azt írta, hogy ezek a településektől távolabb fekvő malmok, csárdák, tanyák, szállások és „efféle lakóházak". Statisztikailag nézve a Parmon térség (nagyjából az akkori Dunántúli kerület) adatait, a városok alkották a településhálózat 7 %-át, amelyekben a terület házainak 34,5 %-a állt és a népességnek 27,6 %-a lakott. Ugyanakkor a falvak a települések számának 71 %-át alkották, s ezekben állott a házak 62,7 %-a és élt a népesség 69,8 %-a. A népes puszták szerepe ezen a területen nagyon jelentős, hiszen az uradalmak majorságaiban álló cselédházak, istállóépületek stb. olykor nagyon népesek voltak. A települések 22 %-a volt puszta (praedium), s ezekben állott a házak 2,5 %-a és élt a lakosok 2,2 %-a. A magánlakok száma az egész területen L492 épület volt, amely az egész házállománynak fél %-át tette ki, s a benne élők pedig a népesség 0,4 %-át alkották. (Lásd. L táblázatot.)