Népi szobrászat [antikvár]

Az esztétikai igényű szoborfaragás önálló műfajként Magyarországon a XX. század második felében jelent meg. A megelőző időszaktól az etnográfia kimondottan kisszámú szoborfaragást tart számon, azt is főként szakrális jelleggel (pl. Madonna-szobrokat), továbbá használati tárgyakhoz, pl. bothoz, ivócsanakhoz kapcsolódva.A XX. századból már olyan jeles szoborfaragókat ismerünk, mint Homa János, Örsi Imre, Zsitva Miklós és Tőke Imre.A szoborfaragás egyre népszerűbbé válásában az elmúlt negyedszázadban döntő szerepe volt a "népi szobrászat" eddig immár négy alkalommal kiírt országos pályázatának és kiállításának.