Néprajzi értesítő LXXXII. [antikvár]

Fejős ZoltánA(z örök) feladat: a gyűjtemények és a műtárgyakmegőrzéseA kívülálló talán meglepődik azon, hogy muzeológusok a gyűjtemények iránti fi^e-lem felkeltését vagy legalábbis megerősítését tűzik egy konferenciájuk napirendjére. Nem lepne meg, ha a témaválasztást még múzeumi körökben is gyanúsan kampány jellegűnek tartanák, noha a múzeumi szakemberek jól tudják, hogy a gyűjteményekkel kapcsolatos különféle múzeológiai követelmények nem állandóak, felülvizsgálatuk folyamatos feladat, nem is beszélve az állandóan meglévő konkrét tennivalókról. Ilyen örök" és egyben aktuális kérdésekkel foglalkozott a Á'orízerá'gyw/íewíéwjtee-lés címmel 2000. április 26-27-én Felsőtárkányban megrendezett éves, országos néprajz szakos múzeológiai konferencia. A program alapvető múzeumi kérdések újragondolására igyekezett ösztönözni. A korszerűség" nem olcsó jelszóként került előtérbe, hanem valóban újabb törekvések és szemléletmód terjedésére utalt, és a gyűjtemények szempontjából újonnan megfogalmazott feladatokra kívánta felhívni a figyelmet.A Néprajzi Múzeum az elmúlt években olyan elképzeléseket igyekezett a gyakorlatba átültetni, illetve a megvalósítás érdekében legalábbis az első lépéseket megtenni, melyek a nemzetközi muzeológiában is viszonylag újszerűnek számítanak. Abból a legáltalánosabb alapelvből indultunk ki, hogy minden múzeum alapja a gyűjtemény, ily módon a gyűjtemények tágan értelmezett gondozása és a szorosabban vett műtárgyvédelem a teljes múzeumi munkát eredendően meghatározza. A problémát célszerű a múzeumi anyag formációs folyamatainak' tágabb kontextusában is megvilágítani. Magától értetődő tény, hogy múzeumi gyűjtemények tartósan csak akkor maradnak fenn, ha a falak közé bekerült anyagot megőrzik. Egy tárgy múzeumi élete és sorsa azonban nem eleve biztosított. Az anyagpusztulás veszélyei a kezdetek óta nyilvánvalóak, noha a kockázati tényezők felismerése és tudatosítása, valamint az ellenük való védekezés módja sokszorosan változik. Xántus János például így számolt be ilyen jellegű gondjairól 1892-ben: A dr. Pápai Károly által gyűjtött szibériai tárgyakból az igen sok és nagyon szép szőrme- és tollból készített tárgyak nehezen lesznek megmenthetők, mert az ily tárgyakat a jelenleg ismert preserváló-szerek nem mentik meg, ha tömegesen szekrényekben kiállíttatnak, annak pedig, hogy ládákba beczinezve tartassanak - értelme nincsen, de annak sincsen, hogy naponta kiporol-' Erről összegzően lásd Fejős 2000a a legfontosabb hivatkozásokkal; további irodalomra alábbmég utalok.