Nyelv, aspektus, irodalom [antikvár]

Köszöntő Krékits József 70. születésnapjára Krékits József 1930. március 10-én született Katymáron, parasztcsaládban. Középiskoláit Budapesten és Baján végezte. 1954-ben a Budapesti Tudományegyetemen szerzett orosz nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári oklevelet, majd 1960-ban a Szegedi Tudományegyetemen német nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári oklevelet. Pályája kezdetén egy évig volt tanársegéd a Szegedi Pedagógiai Főiskolán, két évig általános iskolában tanított, majd csaknem húsz esztendőn át a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban dolgozott orosz-német szakos tanárként. 1973-tól a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Orosz nyelvi és irodalmi tanszékén oktatott, ahonnan tanszékvezető főiskolai tanárként vonult nyugalomba 1997-ben. Jubilánsunk középiskolai tanári munkája során a tudós tanár tiszteletre méltó típusát testesítette meg: egyszerre volt lelkes és diákjait lelkesítő tanár, valamint munkájának metodikai és nyelvészeti eredményeit általánosító, publikáló tudós. 1964-ben a Bethlen Gábor Gimnáziumban kollégáival együttműködve hazánkban elsőként hozott létre középiskolai nyelvi laboratóriumot. A nyelvészeti strukturalizmus jegyében jelentős eredményeket ért el a középiskolai idegennyelv-oktatás megújításában, korszerűsítésében. Munkatársaival együtt 700 színkódolt nyelvtani programot készített, jelentősen emelve a középiskolai idegennyelv-oktatás hatékonyságát. Ennek a ténynek egyértelmű bizonyítéka az, hogy a 60-as évek folyamán diákjai orosz nyelvből sorra nyerték az országos középiskolai tanulmányi versenyeket. A programozott idegennyelv-oktatás módszereiről, a színkódolás elméleti és gyakorlati eredményeiről a MAPRJAL kongresszusain számolt be, pl. Moszkvában, Várnában, Varsóban. Jubilánsunk azon kevés magyar russzista közé tartozik, akinek alakját az orosz irodalomban is megörökítették. Egyik gimnáziumi orosz óráját meglátogatta Nyikolaj Jevdokimov orosz író Emlékeim a szépséges Hungáriáról c. visszaemlékezésében Krékits Józsefet úgy ábrázolja, mint olyan tanárt, aki "gyönyörűen beszélt oroszul", akinek a tanítványai "folyékonyan beszéltek az én anyanyelvemen. Meglepett olvasottságuk, lényeglátásuk. Csak csodálkozni tudtam, hogyan kapcsolják az olvasottakat a való élethez"