Nyelvi érintkezések a Kárpát-medencében [antikvár]

ElőszóKötetünk az 1996. november 4-5-én Pozsonyban tartott tudományos tanácskozás előadásait tartalmazza. Meghívott előadóink jórészt a Kárpát-medence kétnyelvű közösségeinek képviseletében" érkeztek, s az általuk kutatott kisebbségek nyelvének, ill. nyelvhasználatának különféle aspektusaival foglalkoztak, a nyelvi emberi jogok kérdésétől kezdve a nemzeti azonosságtudaton keresztül a kódváltásig s a kölcsönszavak használatáig a kétnyelvűség problematikájával összefüggő témáknak igen széles skáláját ölelve fel.A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete és a Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar tanszéke által szervezett konferencia a honfoglalás ezerszázadik évfordulójával kapcsolatos megemlékezések sorába illeszkedett bele. Ezt tükrözte rendezvényünk címe is: Nyelvi érintkezések a Kárpát-medencében a honfoglalástól napjainkig, különös tekintettel a magyarpárú kétnyelvűségre. Mivel az előadások túhiyomórészt a jelenlegi nyelvi kontaktusok kérdéseit taglalták, s a történeti kétnyelvűség témáját végül is csupán egyetlen előadás képviselte, kötetünk címét jónak láttuk ennek megfelelően módosítani.Gyűjteményünk a konferencián elhangzott tizenkét előadás közül tizenegyet tartalmaz. A nyelvi érintkezések történeti dimenziójával foglalkozó egyetlen előadás szerzője, Sándor Klára kritikai elemzésnek veti alá a magyar-török nyelvi kontaktusokat tárgyaló szakirodalmat, s rámutat arra, hogy a nyelvtörténeti kutatásokban mennyire elengedhetetlen (volna) a kétayelvűségi szemlélet s az annak megfelelő korszerű módszertani eljárások nagyobb mértékű érvényesítése.A magyarpárú élő, mai kétnyelvűséget a magyar-szlovák, a magyar-ukrán(-orosz), a szlovák-magyar, a román-magyar és a cigány-magyar/szlovák képviseli. (A konferencián ezenkívül a magyar-angol kémyelvűség köréből is hallhattunk egy kitűnő előadást, mégpedig a szegedi egyetemen oktató, de korábban évekig az Egyesült Államokban tevékenykedő Fenyvesi AnnAIóI.)Már a tanácskozás helyszínéből adódóan is a magyar-szlovák kétnyelvűség részesült a legnagyobb figyelemben: négy előadás kapcsolódik ehhez a témához. Ebből kettő a nyelvekkel, nyelvhasználattal, nyelvi azonosságtudattal, ill. kétnyelvűséggel kapcsolatos attitűdöket vizsgálja: Juliét Langman, jelenleg Magyarországon dolgozó, hollandamerikai kutató egy dél-szlovákiai kisvárosban élő magyar fiatalok egyetlen, jórészt közös érdeklődési kör alapján szerveződő közösségében kultürantropológiai módszerekkel közelíti meg identitás és nyelv kapcsolatát; Bergendi Mónika középiskolai tanár pedig egy osztályközösségben résztvevő megfigyelésre és kérdőíves adatfelvétele támaszkodva tárja föl a diákoknak a kétnyelvűséggel, a napi nyelvválasztási döntések hátterével stb. kapcsolatos attitűdjeit. Egy másik középiskolai tanár, VanCóné Kremmer Ildikó szintén saját diákjaitól veszi adatait; nyelvi viselkedésüknek egy sajátos aspektusát - a kódvált(ogat)ást- vizsgálja, méghozzá egy rendkívül érdekes és összetett kommunikációs helyzetben: azt mutatja be, mikor és miért szólalnak meg angolórán magyarul a jórészt magyar anyanyelvű, de szlovák tanítási nyelvű iskolába járó tanítványai.A magyar-szlovák kétnyelvűséget a nyelvi rendszer oldaláról közelíti meg Lanstyák István, Simon Szabolcs és Szabómihály Gizella előadása: annak a szókészleti kutatás-raí i! r i j'.