O... márkiné/Peter Schlemihl csodálatos története [antikvár]

M -ben, egy jelentős felső-itáliai városban O márkiné, egy köztiszteletben álló hölgy, több jólnevelt gyermek elözvegyült édesanyja az újságban tette közhírré, hogy tudtán kívül másállapotba került, s hogy felszólítja a születendő gyermek apját, akihez, családjára való tekintettel, hajlandó lenne feleségül menni, hogy jelentkezzen. A hölgy, aki ezt a különös, a világ megvetését kihívó lépést a kényszerítő körülményeknek engedve ily határozottsággal volt képes megtenni, G úrnak, az m -i citadella parancsnokának volt a leánya. Férjét, O márkit, akit odaadó és gyengéd módon szeretett, körülbelül három évvel azelőtt vesztette el egy Párizsba tartó utazás során, melyre a férfi bizonyos családi ügyek intézése végett vállalkozott. G asszonynak, tiszteletreméltó édesanyjának kívánságára O márkiné férje halála után elhagyta a V melletti vidéki birtokot, ahol addig lakott, és két gyermekével együtt visszaköltözött apjához, a parancsnoki házba. Itt a következő éveket művészettel, olvasmányokkal és szülei ápolásával foglalatoskodva, a legnagyobb vissza-vonultságban töltötte el, mígnem a -i háború hirtelen elárasztotta a környéket a részt vevő majd' összes hatalmak — köztük az orosz cár — csapataival. G ezredes, akinek arra szólt a parancsa, hogy a helyet megvédelmezze, felszólította hitvesét és leányát, hogy vonuljanak vissza vagy az utóbbinak, vagy a fiának vidéki birtokára, mely V mellett volt. De még mielőtt a női megfontolás mérlegén lemérhették volna, melyik a kisebbik rossz az erődítményre váró szorongattatás és a sík vidéket fenyegető borzalmak közül, a citadella az orosz csapatok ostroma alá került, s felszólíttatott a megadásra. Az ezredes közölte családja tagjaival, hogy mostantól úgy viselkedik, mintha ők nem is léteznének, és golyóval és gránáttal válaszolt. Az ellenség a maga részéről ágyúzni kezdte a citadellát. Felgyújtotta a lőporraktárat, elfoglalt egy külső védművet, és amikor a várkapitány egy újabb felszólítás után is késlekedett a megadással, éjjeli ostromra adott parancsot, és rohammal elfoglalta az erődöt. Amikor az orosz csapatok heves ágyúzás közepette éppen behatoltak a falak mögé, tüzet fogott a parancsnoki ház bal szárnya, és a nők kénytelenek voltak azt elhagyni. Az ezredesné, miközben igyekezett követni leányát, aki a gyermekekkel lefelé sietett a lépcsőn, azt kiabálta, hogy