Ócsai Károly 1938-2011 [antikvár]

TOKAI GÁBOR Ócsai Károly életműve Nem szokványos művészmonográfiát tart kezében az olvasó, mert Ócsai Károly magas színvonalú munkásságában ugyanolyan fontos a nagyközönség elől rejtve folytatott, egyedülállóan eredeti elméleti tevékenység, mint a szobrászati alkotómunka. A gyakorlati alkotótevékenysége alapjául szolgáló geometriai rendszert az utóbbi években néhány kiállítás és cikk ugyan megpróbálta már a nagyközönség elé tárni, de a térbeli, időbeli cs terjedelmi korlátok miatt ez csak részben teljesült. Az alkotásaihoz szorosan nem kapcsolódó, de a szobrászat (művészet) kérdéseit általában érintő filozófiai rendszerét is csak két rövid előadásban volt alkalma a művésznek kifejteni, amelyeknél a terjedelmi korlát talán még erősebben gátolta ezek teljességének megismertetését. Ennek az elméleti tevékenységnek a bemutatását és elemzését tartja legfontosabb feladatának a jelen tanulmány szerzője. Azzal a nem titkolt szándékkal is teszi ezt, hogy az életmű rejtőzködő felének feltárása révén, Ócsai Károly neve az ezután születő összefoglalásokból ne hiányozhasson. Gyermekj^or^ ócsai Károly 1938. június 23-án született Újpesten. Gépészmérnök apja még ebben az évben meghalt. Az özvegyen maradt anya számára a háborús körülmények mellett a család sajátos története is nehezítette a megélhetést. Az újszülött feltaláló hajlamú nagyapja gazdag gyáriparos volt, vagyona azonban az „apja kezén elfolyt". Az apa nővére, az Iparkamara elnöke, aki a Margit híd felrobbantásakor (1944. november 4.) életét vesztette, rengeteg könyvet és hatalmas vagyont hagyott unokaöccsére, ami - talán az infláció következtében - „semmivé lett". Míg az anya Pesten próbált megélni, fiát Vácott helyezte el, ahol egykor az apa is dolgozott és futballedző' volt. A gyermek különböző jómódú családoknál nevelkedett. Újpesten kezdett el iskolába járni.^ A légiriadók idején a tanítás sokszor keresztanyja bútorgyárának pincéjében folytatódott. Amikor anyja munkát kapott Sztehlo Gábor gyermekotthonában, magához vette fiát. Egy új rendelet miatt, amely szerint a gyermek nem lehetett ott, ahol az anyja dolgozott, azonban csak egy évig lehettek együtt. Ezért nyolcévesen egy vidéki árvaházba került, ahonnan megszökött.^ Ezután két évet töltött a csepeli József Attila Nevelőotthonban."' Egész gyerekkorában rengeteget olvasott, a „Rákosi Mátyás" iskolai könyvtárban könyvtáros is lett. Egy Anker-közben lévő raktárban, amely a családi örökségből megmaradt, a jól gyúrható, 99%-ban kaolint tartalmazó műrostos mosóporból Széchenyi-, Kossuth- és Petőfi-domborműveket mintázott az iskolai tankönyv ábrázolásai alapján. A fejléces pa- Gyermck- és fiatalkoráról különösen részletesen számol be Fcrch Magda interjújában, Id. Ferch Magda, Lépcső alatt. Magyar Nemzet, 2003. ápr. 26., 33. További adalékokat tesz hozzá a Köz-tér-kpzhely c. kiállítása kapcsán készült interjúban (riporter: D. Szászi Gabriella), valamint a szerzővel folytatott, diktafonra rögzített beszélgetés során (2011. jan. l9-én). A 2003-ban megjelent Újpest lexif{on számára kitöltött adatlapon ez szerepel: 1944-48, Viola utcai Altalános Iskola (Újpest). Ez lehetett az a hegyvidéki nevelőintézet, ahol elmondása szerint először „találkozott" az agyaggal. Bebesi Károly, Humanizálni a teret. Ócsai Káwly szobrai, Dunántúli Napló, 1982. aug. 1., Vasárnapi Magazin, 5.