Ócsai Károly [antikvár]

Több mint tíz évig laktam és dolgoztam egy pincében, ahol egész nap égetni kellett a villanyt. Csoda, hogy meg nem penészedtem, mert a szobrok bizony, amikor kivittem őket a napvilágra, kifakultak, ellaposodtak. Kiderült, hogy miként a növénynek, a plasztikának is alapvető alkotóeleme a fény. Ezért munkásságom felosztható akár a fénnyel való párbeszéd egyes fejezeteire is.Ócsai Károly 1938-ban Újpesten született. Az édesapja még abban az évben meghalt, így ő árvaházakban nevelkedett. Már gyerekkorától kezdve szobrász akart lenni, alkalmi anyagokból korán kezdett el mintázni, első "művei": Széchenyi és Kossuth figurája.Ahogy meséli az életét, sok hányódtatás, sok vergődés eseménye kel újra életre: a képzőművészeti gimnáziumba felvételizett, mégis 2 évig közgazdasági technikumba járt. Nem volt egyetlen rokona sem, mindig magának kellett eldönteni, hogy mit tegyen, talán emiatt is volt olyan sok kapkodás az életében? A hányódásainak sora máig sem ért véget: keramikusság, díszítőszobrászat, múzeumi területen át, sok mindent végigcsinált a megélhetésért.