Octogon 2012/9. [antikvár]

NOVEMBER OUT! Hat százalékkal nőtt az építőipar teljesítménye szeptemberben, az előző évihez képest -közli a független, politikailag át nem itatott statisztikai hivatal adataira támaszkodó független, politikailag át nem itatott MTI, úgyis, mint kizárólagos hazai hírügynökség. hlavorioPress, Független hlírügynökség ugyanis nem léteznek többé. OK. Örüljünk. Mindenkinek az a jó, ha tényleg van némi növekedés, fiogy ahhoz a 10% körüli állapothoz képest, ahová o 2007-2008-as szintről zuhant le az építőipari termelés, pontosan milyen mértékű, hány ezreléknyi lehet ez a mai 6%, voltaképp már mindegy is. Jól hangzik. Sokkal jobban, mint az eddigi 15%-os mínuszok. Budapest egén ugyan még nem köröznek a toronydaruk, de nem is járunk föl o Citadellára, hogy ezt o nyugalmat figyeljük. Egyszerűen csak némán örülünk o jó hírnek, hogy valahol, valami megmozdult. Alakul végre tündérország. Sokat tűnődtem mostanában, amikor oz OCTOGON 100. lapszámát ünnepeltük, vajon miféle hazai tartalommal fogjuk gazdagítani a 130. vagy a 150. lapszámot? Azok a beruházások, építészeti tervek ugyanis, amely ezekben a hosszúra nyúló hónapokban nem készülnek el, nem indulnak be, 2014-2015 tájára nem jutnak el o bokrétaünnepségig, és aztán azokat nem is avatják 2016-ban. Fehér lapokkal mégsem rakhatjuk tele a magazint! Állami intervenció várható 0 Várkert Bazár, a Közszolgálati Egyetem, és néhány stadion, vagy a Múzeum Negyedhez kapcsolódó kulturális intézmények beruházásai kapcsán. Az átkozott, népnyúzó imperialista EU pénzén - ahogy az elmúlt tíz évben szinte minden - most is kiépül még néhány köztér, kisvárosi centrum, egy-egy közösségi épü- let, iskola, kórház, kollégium, út stb. Meg hát, annyit azért engedjünk meg, ha nem lenne, miből lenne finanszírozható oz IMF elleni szabadságharc kommunikációja - ugyanannál a cégcsoportnál, amelyik a legszerencsésebb a beruházói és kivitelezői tenderek elnyerésében. Önmaga farkát csiklandó kígyó ez, amely fekvő nyolcasban hentereg. Látványos produkció, de felettébb unalmas. Kíváncsi vagyok, hogyan gondolunk majd vissza ezekre az évekre. Az 1929-1 933-as négy borzalmas évre elhúzódó világválságnál ez 0 mostani máris tovább nyúlik. Korábban szó volt itt W-hafásról, de már a sokadik mélypontnál tartunk, s mintha a W utolsó, felfelé mutató szára lefeküdt volna a földre, s mi azon 0 vízszintes vonalon menetelnénk, vagy inkább vonszolódnánk tovább. Miután háromnegyed évenként elolvasom „az ingatlanárak már nem esnek tovább" kezdetű szakértői nyilatkozatot, s a kínálat még mindig a sokszorosa o keresletnek, már magam sem tudom, hogy kinek higgyek, a kormánynak, vagy a szememnek? Nem akarok rosszfej lenni: a kormánynak, naná. Mi o teendő ilyenkor, amikor óltalános apály von, és még a Balaton északi partjáról is százméternyit sétálhatunk be száraz lábbal a harcsák természetes élőhelyére? Hová kapjon az építész, a kivitelező, amikor nincs mihez kapni? Abból fogok sarokhózot venni, hogy hasznos válaszokat fogok kitalálni ezekre a kérdésekre, és jó pénzért megsúgom 0 rászorulóknak. Leveleket kérem a szerkesztőségbe. Addig Is mozgalmat indítok: kerüljön az alaptörvénybe, hogy a november egyszer s mindenkorra be van tiltva! Bojár Iván András