Operaélet 1998. január-február [antikvár]

Részlet:"A Falstaff legutóbbi operaházi felújításának szünetében egy apró, meggörnyedt, ritkás ősz hajú hölgy szólított meg a színház nézőterén: "Klárikám! - mondta örömmel a hangjában -, meg sem ismersz...?" Először valóban nem ismertem rá, majd pedig, miután rádöbbentem, hogy ő az, legszívesebben sírni szerettem volna... Igaz: a még 75 éves korában is szálfaegyenes, magabiztosságot sugárzó, egykori díva mostanra, az elmúlásnak kiszolgáltatott, megnyomorított testtel is megőrizte méltóságát, akaraterejét. Férje halála óta alig-alig mutatkozott; és most, íme eljött a bemutatóra, eltámogattatta magát egy csinos, fiatal nővel, hogy magába szívja azt a levegőt, ami fél évszázadon keresztül éltette. Eljött abba az épületbe, amelynek színpadáról annyi örömet nyújtott a nézőtéren ülőknek. Egy héttel e megrázó találkozás után meghalt. Kilencvenéves volt."Halálával a magyar operaművészet korszakos jelentőségű személyiségét gyászoljuk" - állt a gyászjelentésben. Ennél jellemzőbbet nem is lehetne róla mondani."