Ősrégészeti Levelek 2005. [antikvár]

Az ásatástól a rekonstrukcióig Konferencia a Budapesti Történeti IWúzeumban — 2003. december 5. Az őskorkutatás elmúlt két évtizedében a beruházá sok, elsősorban a nagyberuházások — autópályák autóutak, gázvezetékek, ipari parkok és bevásárló központok létesítése, valamint gátépítések — ütemé nek felgyorsulása a nagy felületen folytatott megelő zö feltárások ugrásszerű növekedését eredményezte A régészeti módszertan fejlődése és a természettu dományos eljárások szisztematikus alkalmazása sok olyan új eredményt hozott, melyek számos ponton megváltoztatták az őskor egyes korszakainak településtörténetéről, épületeiről, építéstechnikájáról eddig alkotott elképzeléseinket. Gondoljunk csak arra, hogy az 1970-es évek elejéig megjelent publikációkban leginkább a „gödörház" (utóbb vitatott) elnevezéssel találkoztunk és az egykori leletmentések kapcsán „szórványos telepüíésobjektumokról" illetve „Jelenségekről ", kuriózumként pedig egy-egy,, áldozati gö-dörröl" számohak be a kutatók. A nagy felületekre kiterjedő, gyakran kampányszerű feltárások az őskori építmények és a településszerkezet rekonstruálásához szükséges forrásanyag nagy mennyiségét eredményezték, melynek következtében számos esetben fény derült arra, hogy a korábban egy adott területen jelzett lelőhelyek, településobjektumok, illetve temetkezések ugyanazon település, illetve temető részét képezték. Ma már nem ritka a 20-30 házból álló, falusias megtelepedést regisztráló régészeti feltárás, de a neolitikum időszakából ennél kiterjedtebb település is ismert. Ugyanakkor nem tagadhatjuk, hogy a nagyberuházásokat elkerülő térségekben még ma is vannak fehér foltok. A módszeres kutatás, a társtudományok bevonása sok esetben lehetővé tette rekonstrukciók felvázolását és egyes esetekben régészeti parkokban történő felépítését. A múzeumok infrastrukturális ellátottsága, a raktárhelyzet elégtelensége és a régészek állandósult terepmunkája következtében a feltárásokból származó leletanyag feldolgozása és a megfigyelések közreadása terén több éves lemaradás mutatkozik annak ellenére, hogy több autópálya (MG, M3, M5, M7) nyomvonalán folytatott ásatások esetében összefoglaló leletközlések, néhány múzeumi évkönyvben előzetes jelentések és egyes esetekben teljes feldolgozások jelentek meg. Egyre nagyobb érdeklődés és igény fogalmazódott meg egy olyan konferencia megszervezésére, amely a lehetőség szerinti legszélesebb spektrumban mutatja be azokat az utóbbi években hazánk területén folytatott nagyfelületű telepfeltárásokat, ahol jelentős és újat mutató településszerkezeti megfigyeléseket tettek és lehetőség adódott rekonstrukciók felvázolására. Ezt a feladatot a Budapesti Történeti Múzeum vállalta magára 2003. december 5-én Az ásatástól a rekonstrukcióig címmel, a Magyar Tudomány Napja alkalmából megtartott konferencia megszervezésével. Előadások hangzottak el az őskori épületek rekonstrukciós lehetőségeiről (Istvánfi Gyula), új építéstechnikai megfigyelésekről az újkőkori házak rekonstrukciója kapcsán Polgár-Csöszhalom lelőhelyen (Raczky Pál, Anders Alexandra, Nagy Emese Gyöngyvér, Hajdú Zsigmond), a zselizi kultúra egy különleges háztípusáról (Horváth László András), a badeni kultúra épületeiről Balatonőszöd-Temetöi-dűlőben (Horváth Tünde), a Harangedény-Csepelcsoport albertfalvai településének rekonstrukciójáról (Endrődi Anna, Reményi László), a százhalombattai Régészeti Parkban végzett rekonstrukciós munkálatokról (Poroszlai Ildikó), a dunakeszi-székesdűlöi késő bronzkori település földfelszíni házainak rekonstrukciós problémáiról (Szilas Gábor), egy Polgáron előkerült késő bronzkori kút feltárásáról és rekonstrukciójáról (V. Szabó Gábor), valamint a Budapest területén feltárt késő La Téne-kori település-és háztípusokról (Maráz Borbála). A hiánypótló konferenciát nagy érdeklődés övezte, melyen néhány esetben építő jellegű kritika hangzott el és véleménykülönbségek is megmutatkoztak. Mindez magyarázható azzal, hogy bár a rekonstrukciós elméletekhez a kiinduló pontot lehetőségek szerint objektív ásatási megfigyelések, dokumentációk, analógiák, néprajzi, népi építészeti ismeretek szolgáltatják, a rekonstrukciók létrehozása során a szubjektivizmus nehezen kizárható tényező, melyet ma már a gyakran alkalmazott kísérleti régészet ellensúlyoz. Jelen kötet a konferencia eredeti programja mellett az elmúlt évek újabb eredményeinek bevonásával, némileg módosult tartalommal vázol fel rekonstrukciós lehetőségeket a neolitikumtól a késő bronzkorig terjedő időszakban. A régészeti rekonstrukció tágabb körű értelmezésének (ház, település, sánc, sír, településszerkezet, viselet, stb.) széles skálája megjelenik a publikációk között, amely véle- ŐsRÉGÉszETi Levelek 7 (2005) 5