Otthonok kincsei [antikvár]

Köszöntő A művészet szeretetéből és tiszteletéből, a kitűnő kvalitású mesteremberek remekeinek megbecsüléséből és megőrzéséből fakadó műgyűjtői tevékenység nélkül napjainkban sokkal szegényebbek lennének ismereteink az elmúlt korok tárgyi kultúrájáról. A mai múzeumok kiállító csarnokai - közismerten - a korábbi évezredek uralkodói, főúri, főpapi, nemesi és polgári gyűjteményeiből, a természet és a társadalom kiemelkedő és hétköznapi tárgyaiból, írásos és egyéb emlékeiből gazdagodva lettek a természet alakulásának és a társadalom fejlődésének jellegzetes és pótolhatatlan bizonyítékai. Éppen ezért indokolt, hogy a magyar múzeumok időről időre megemlékezzenek az elmúlt évszázadok és napjaink kiemelkedő műgyűjtőiről, ahogyan tették és teszik ezt a hazai országos múzeumok, városi múzeumok, s jelen esetben a Budapesti Történeti Múzeum. A most bemutatott kiállítás célja nem a történeti visszapillantás a régi idők kiemelkedő műgyűjtőire, hanem tiszteletadás a kortárs gyűjteményteremtőknek. A tárlat egyben törekszik a történeti, iparművészeti emlékek iránt érdeklődő közönség ismeretszerző igényének kielégítésére. A bemutató közel ezer exponátuma nem csupán a szép tárgyak dicsérete, hanem jelzi egy-egy korszak magasan képzett alkotóinak felkészültségét, tudásszintjét, esztétikai értékeit, sőt világszemléletét is. A gyűjtő egy-egy tárgy által „megbabonázva", vagy családi indíttatás következtében, olykor a véletlen által vezérelve kezd ismereteket szerezni, könyvtárát/digitális adatbázisát speciális ismereteket tartalmazó kötetekkel/információkkal gyarapítani, hogy azok tanulmányozásával kisebb-nagyobb, specifikus, vagy széleskörű gyűjteményt hozzon létre. Szenvedélye gyűjtő-barátokat eredményez, ami magával hozza a civil társadalomban egy sajátos kapcsolati háló működését. A műgyűjtést, s a műgyűjtőket a huszadik század második felében nem kísérte barátságos és segítő hatósági megítélés. A kulturális értékmentő és értékőrző szenvedély azonban az 1980-as évek végétől egyre elismertebb tevékenység lett, s a múzeumokban rendezett magángyűjteményi tárlatok, s az ezzel együtt járó média-érdeklődés pozitív társadalmi megítélést hozott. Ugyanebben az időben több magángyűjtemény múzeumi „státust" kapott, ami csak növelte az egyéni gyűjtemények létrehozásának, fenntartásának divatját és elismerését. Öröm tehát és köszönet a közreműködőknek, hogy a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában harmincegy budapesti magángyűjtő kiemelkedő történeti-művészeti-iparművészeti kincsét a főváros érdeklődő közönségének bemutathatjuk. 2013 decembere