kategória
szerző
cím
sorozat
kiadó
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen


Ouverture zum Trauerspiel Egmont [antikvár]

Johann Wolfgang Goethe, Ludwig van Beethoven

 
BEETHOVEN, OUVERTÜRE ZU EGMONT Die Musik zu Goethes Egmont hat der Tondichter auf Bestellung der Direktion der Wiener Hoftheater von Ende 1809 bis zum Frühjahr 1810 geschrieben, jedoch - nach seiner eigenen Erklärung - ohne sich von der Direktion dafür bezahlen zu lassen und bloß aus Liebe zum Dichter"; die Ouvertüre, wie in der von H. Deiters und H. Riemann bearbeiteten 2. Auflage des 3. Bandes von A. W. Thayers großer BeethovenDarstellung wohl mit Recht angenommen wird, als letztes Stück. Nach den Feststellungen Eugen Kilians,...
online ár: Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
2480 Ft
Szállítás: 3-7 munkanap
Részletesen erről a termékről
Bővebb ismertető
BEETHOVEN, OUVERTÜRE ZU EGMONT Die Musik zu Goethes Egmont hat der Tondichter auf Bestellung der Direktion der Wiener Hoftheater von Ende 1809 bis zum Frühjahr 1810 geschrieben, jedoch - nach seiner eigenen Erklärung - ohne sich von der Direktion dafür bezahlen zu lassen und bloß aus Liebe zum Dichter"; die Ouvertüre, wie in der von H. Deiters und H. Riemann bearbeiteten 2. Auflage des 3. Bandes von A. W. Thayers großer BeethovenDarstellung wohl mit Recht angenommen wird, als letztes Stück. Nach den Feststellungen Eugen Kilians, veröffentlicht in der Allgemeinen Musikzeitung vom Jahre 1921,. wurde die klangliche Einkleidung erstmals nicht bei der ersten Wiener Aufführung des Schauspiels am 24. Mai 1810, sondern bei einer Wiederholung am 15. Juni d. J. verwendet. Damit wird auch die Unklarheit beseitigt, die bisher über die Zeit der Niederschrift des Briefes bestand, mit dem der Meister die Musik Breitkopf & Härtel am 6. Juni 1810 zum ersten Male anbot Darin sind auch die Worte zu lesen: Antworten sie aber gleich, damit ich nun nicht länger aufgehalten werde, um so mehr, da Egmont in einigen Tagen aufgeführt wird und ich um die Musik angegangen werde werden ..." Da sich Riemann bei der Bearbeitung des erwähnten Bandes e.] noch den 24. Mai als Aufführungstag denken mußte, glaubte er, der Monatsname sei Mai" statt Juni" zu lesen; aber diese Erklärung erledigt sich durch Kilians Forschungen. In einem Briefe an den Leipziger Verlag vom 21. August 1810 bestimmte Beethoven die Widmung der EgmontMusik für den Erzherzog Rudolph, doch ist diese aus unbekanntem Grunde, vielleicht nur versehentlich, weggeblieben; ungefähr um dieselbe Zeit sandte er eine Selbstschrift der Partitur zum Stich nach Leipzig. Daß es sich dabei tatsächlich um eine Urschrift gehandelt haben muß, geht aus der folgenden Stelle eines Briefes vom 15. Oktober d. J. an das Verlagshaus hervor: Sollte sich bei dem letzten Stück beim Egmont nicht die Überschrift Siegessymphonie finden, so lassen Sie dieses darüber setzen. Eilen Sie damit und zeigen Sie mir gefälligst an, sobald Sie die Originalpartitur nicht mehr brauchen, weil ich Sie alsdenn bitten werde, von Leipzig aus sie an Goethe' zu schicken, dem ich dieses schon angekündigt habe . , . Ich hätte ihm von hier eine Abschrift geschickt, aber da ich noch keinen so gebildeten Kopisten habe, auf den ich mich ganz verlassen kann, und mir die Qual des Übersehens gewiß ist, so habe .3704

Termékadatok

Cím: Ouverture zum Trauerspiel Egmont [antikvár]
Szerző: Johann Wolfgang Goethe Ludwig van Beethoven
Kiadó: Edition Peters
Kötés: Varrott papírkötés
Méret: 130 mm x 190 mm
A szerzőről
Johann Wolfgang Goethe művei
A költőfejedelem 1749-ben, frankfurti polgárcsaládban született Johann Wolfgang von Goethe, a német felvilágosodás és kora romantika írófejedelme. Jelentőségét a német és a világirodalomban Voltaire-éhez lehet csak mérni. Az irodalom minden műnemében maradandót alkotott, s jelentősek tudományos munkái is. Írt értekezéseket, jelentős a levelezése is. Önéletrajza a memoárirodalom egyik legszebb emléke. Minden iránt érdeklődő, a világ minden megnyilvánulására figyelő ember volt, az ész, a szellem megszállottja, a tudás, a megismerés fanatikusa.

Politikai, diplomáciai tevékenységeit a weimari herceg titkos tanácsosaként végezte.Nagy hatást tett rá Herder, és a Sturm und Drang mozgalomban is jelentős szerepet vállalt.
Irodalmi tevékenysége Irodalmi pályáját lírai kötetekkel (Anette, 1767; Új dalok, 1769) és drámai művekkel (Prométheusz, 1772; Götz von Berlichingen, 1773) kezdte.

Életének és művészetének meghatározó élménye a szerelem, pontosabban szerelmei. Korai Goethe Goethe költészetének első darabja (Friderika-dalok, 1767–69), regényének (Werther szenvedései, 1774), versciklusának (Római elégiák, 1788–90) és kései lírájának (Marienbadi elégia, 1823) a szerelem az ihletője. Ifjúkori nagy szerelme a wetzlari intéző lánya, Lotte volt, később egy nála idősebb asszonyba, Stein bárónéba volt szerelmes. Feleségével, Christiane Vulpiussal 1788-ban ismerkedett meg, de csak gyermekük 17 éves korában, 1806-ban vette feleségül. A szerelem fontos téma élete fő művében, az 1808-ban megjelent a Faustban is.

Másik élménye, mely szintén hatott művészetére, gondolkodására, az utazás. Több országban is megfordult, legnagyobb hatást itáliai utazása, az ókori Róma emlékeinek látványa tette rá.

Nagy híve volt a francia felvilágosodásnak, az antikvitást pedig rajongásig tisztelte. Keserű kijózanodás volt számára a francia forradalom és a francia–német háborúk; bár maga is részt vett a franciák elleni valmy-i csatában, főként háborús élményeinek hatására, elfordult a politikától.

Barátsága Schillerrel 1794-ben ismerkedett meg Schillerrel, mély barátságuk emlékét Weimar főterén szoborkettősük őrzi. Közös munkájuk nyomán született meg a német klasszika (Xéniák, 1796).

Esztétikai munkáikban foglalkoztak a műfajok, műfajcsoportok kérdéseivel, a művészi formák, az ízlés és esztétikum problémáival. Programjuk kulcsszavai a nevelés és fejlődés. Nézeteik nem mindenben egyeztek, de erőteljes rousseau-ista, kantiánus hatások jellemzik munkáikat. Esztétikájuk értékrendjét az antikvitás és a klasszicizmus értékei határozzák meg.

Barátja halála (1805) megrendítette, nem sokkal később súlyosan megbetegedett, fokozatosan visszavonult a közélettől, Weimarban élt. Művészetében is irányváltás figyelhető meg, egyre inkább a filozofikus és életrajzi művek, gyűjteményes munkák jellemzik: Vonzások és választások (1809), Utazás Itáliában (1816–17), Költészet és valóság (1811–33), Nyugat-keleti Diván (összegyűjtött versek, 1819) és a Faust második része (1823–32). Életének ebben a szakaszában háza szinte zarándokhellyé vált, sokan látogatták, mégis magányossá vált, hisz szellemi társait elvesztette. 1832 márciusában halt meg.
Ludwig van Beethoven művei
Bolti készlet  
Vélemény:
Minden jog fenntartva © 1999-2019 Líra Könyv Zrt.
A weblapon található információk közzétételéhez, másolásához a működtetők írásbeli beleegyezése szükséges.
Powered by ERBA 96. Minden jog fenntartva.
mobil nézet