P. Ovidius Naso szerelmei [antikvár]

Dante, mikor vezetőjével a pokol első körébe, a bűntelen, de Krisztus születése előtt élt lelkekhez ért, egy fényes helyen négy árnyat látott közeledni. Elől Homéros jött, a költők legmagasabbja, majd a gúnyos Horatius, utána Ovidius s legvégül Lucanus. "Ők is velem viselői a névnek, Mellyel ama hang illetett becsülve." - így mutatja be őket Vergilius, azok pedig, a "vének", nyájasan fordultak az ismeretlen felé "És megtisztelni engem minden eszközt Megragadnak, maguk közé bevéve, Hogy hatodik lettem ily szellemek közt."