Pablo Picasso 1881-1973 [antikvár]

Részlet a könyvből: "Picasso munkássága kétségkívül páratlan. Festményei, szobrai, rézkarcai, kerámiái minősége és mennyisége egyaránt olyan művészről árulkodik, aki megérdemli az "évszázad zsenije" nevet. De vajon mitikussá vált volna, ha nem lett volna az, aki? Ahhoz, hogy valakit zseninek tartsunk, önmagában nem elegendő a munkássága, ha mégoly forradalmi, újító is, vagy mégannyira szakítson számos idejét múlt hagyománnyal. Ehhez bizonyos karizmával is kellett rendelkeznie, amely mind a kritikusokat, mind a csodálókat rabul ejti és megigézi - márpedig Picasso bőségesen rendelkezett ilyesmivel. A kritikusokra s a művészettörténészekre vár, hogy közvetítsék nekünk munkássága üzenetét; ám ők nehezen különíthetők el mindazoktól, akik éppoly fontosak zsenialitásának megközelítésében: a rokonoktól, az ismerősöktől, a barátoktól, a pályatársaktól - s a művész életrajzíróitól. Ők hozzák emberközelbe a zsenit. Nélkülük nem érthetnénk meg Picassót, sem azt a hatást, amelyet a művészek egymást követő nemzedékeire gyakorolt, és népszerűségét sem. Ők közvetítenek a művész és a magánember, másrészt a művész és közönsége között. A közönség magában foglalja rajongóit éppúgy, mint a gúnyos szkeptikusokat vagy az életmű egészét végletesen elutasítókat."