Párkányi Raab Péter [antikvár]

Borítói kissé foltosak.
Bevezető: Párkányi Raab Péter szobrász fiatal és nagyszerűen ért a mesterségéhez. Nana! Ez nem kis dolog! Tudniillik a szobrász gondolkodó ember, mint a festő, a költő, vagy az író. A zenészekről nem merek nyilatkozni. A szobrász gondolatai és szobrai között ott áll a műhely, a legtöbb esetben, mint leküzdhetetlen akadály. József Attila a Curriculum Vitae-jében önérzetesen írja: "tudok szabatosan fogalmazni". Amikor Párkányiról azt mondom, hogy nagyszerűen ért a mesterségéhez, azt állítom róla, hogy "tud szabatosan fogalmazni". Ez ritkaság, és azt jelenit, hogy felelősségre, kérdőre vonhatóak a szobrai, mert azok éppen olyanok, mint amilyennek elképzelte. Ha szépet akar, akkor szépet csinál, ha drámait, akkor drámait. Ezért ebben az előszóban dicsérem őt! Nem megdicsérem, mert az beképzeltség lehetne, hanem dicsérem.