Paulus Antonius Senser [antikvár]

Miijana Repanic-Braun PAULUS ANTONIUS SENSER MŰVÉSZETE Bevezető Paulus Antonius Senser (1716-1758) és műhelyének több mint negyven alkotása található meg Magyarország déli, Horvátország északi területein és a Vajdaságban, pontosabban Baranyában, Szlavóniában és a Bácskában, de a boszniai Visokóban és Kraljeva Sutjeskában is őrzik képeit. E nagy területi kiterjedés oka a ferences rend 17-18. századi történetével, a tartományok felépítésével hozható összefüggésbe, hisz mesterünk az ő templomaikba és kolostoraikba készítette legtöbb művét. A Szűz Máriáról nevezett Magyar Ferences Rendtartomány a horvátországi (Zágráb, Varasd, Remetínec, Krizevci, Krapina, Klostar Ivanic), valamint szlovéniai (Ormosd) kolostortorok mellett nyugat-magyarországi (Sopron, Szombathely) és őrvidéki (Kismarton, Németújvár, Boldogasszony) rendházakat is magába foglalt a 17. században. A zágrábi székhelyű Szent László királyról nevezett tartomány megalapítása (1661) után, az oszmánok kiűzését követően, a horvátországi kolostorokat összekötötték a pécsi, segesdi, siklósi, szigetvári, kanizsai rendházakkal, majd a 18. század első felétől a nagyatádival (1733) és máriagyűdível (1746). Senser műveinek közvetítésében fontos szerepet játszott a Bosnyák Bányavidéki Ferences Rendtartomány is, mely észak-felé Fojnicától, Kresevotól, Visokótól és Kraljeva Sutjeskától kezdve VeHkán, Nekcsén, Újlakon, Gradiskán, Mohácson, Bácson, Atyán, Bródon, Eszéken, Diakováron keresztül Máriaradnáig terjedt ki a 18. század első felében, budai székhellyel. A bosnyák ferencesek területének északi részeiből 1757-ben megalapított Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Rendtartomány is segítette a művészek és művek közvetítését. A Magyar Királyságban felállított püspökségek működésével is összefügg festőnk kapcsolatrendszere, esetünkben a korabeÜ pécsi püspökséggel. (Diocesis Quinque ecclensiensis). Senser Eszék és Pécs között ingázott, majd 1747-ben pécsi polgárrá válva műhelyt alapíthatott, s tanítványokat képezhetett, amint azt a levéltári forrásokból nyomon követhetjük. Senser ópuszának többéves, a terepen és a levéltárakban történő művészettörténeti feltérképezése a boszniai kolostorokban őrzött, visokói és kraljeva sutjeskai festményeinek felfedezésével kezdődött, mely a bosznia-hercegovinai kolostorok kincseit bemutató 1988-as zágrábi kiállítás (Franjevci na raskrscu kultura i civüizacija - Blago franjevackih samostana Bosne i Hercegovine,) előkészületei alatt történt (Rakic 1989). Dr. Svetlana Rakíc saját kutatásait folytatva a Portiunkulai búcsú és a Győzedelmes Immaculata, valamint a Angyali Üdvözlet képek mellett stíluskrítíkai alapon Senser műveiként azonosította az eszéki Szent Kereszt ferences templom Nepomuki Szent János megdicsőülését ábrázoló