Penelopé [antikvár]

Gerince megtört. Borítói kopottasak, karcosak, repedezettek. Fedlapja foltos. Szennylapján apró szórt foltokkal.
Kiadás éve: [1986]. Homeros: Odüsszeia és a Biblia, Ószövetség, Énekek éneke c. művekből vett idézetekkel és rajzokkal. Részlet: Pátzay Mária több műfajú művész. Festőművészként végzett a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, maga is elsősorban festőnek vallja magát, de szívesen közli mondanivalóját a plasztika nyelvén is, a formák térbeni megjelenítése is izgatja, és ha szándéka, közlési vágya úgy diktálja, a kifejezés legprimérebb módját, a rajzot választja. Pátzay Mária nő művész, nő voltának hangsúlyozása nem minőségi különbségtételt, hanem szemléleti másságot jelent. Egy nő természetszerűleg másként látja a világot és a világban a férfi és nő kapcsolatát, mint egy férfi művész. Pátzay Mária most közreadott rajzsorozatának is ez az eltérő szemlélet az egyik legfontosabb erénye, a művészetben is általánosabb, megszokottabb férfi nézőponttól való különbözősége. A férfi és nő kapcsolatáról - a férfi és nő szerepéről, a szerelemről, szeretetről, a társkapcsolatról vall ebben a ciklusában Pátzay Mária, kendőzetlen nyíltsággal, egy emancipált nő magabiztosságával, de mégis szemérmes módon, a magamutogatás veszélyeit elkerülve. A nő szerepét, sorsát felvállalva beszél két ember kapcsolatáról, mégsem monodráma e szerepjátszás, hiszen a férfi szerepet is átélt, megértő módon tolmácsolja a művésznő, ha a társ, a partner nézőpontjából, érzelmi magatartásán átszűrve is. Pátzay Mária nem akarta sem az Énekek Énekét, sem az Odüsszeát illusztrálni, csupán gondolati fogódzókat, asszociációk kiindulópontjait kívánta adni a választott idézetekkel a nézők számára, az értelmezést segítve. Szulamit és Penelopé alakja eggyé olvad az örök nő szerepében, aki a mai művész interpretálásában huszadik századi öntudattal láttatja önmagát, mítoszokon átszűrt mai sorsát.