kategória
szerző
cím
sorozat
betöltés...
kiadó
betöltés...
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen
![Friedrich Gerstäcker - Piratenschiff voraus! [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/631/2542631.jpg "Friedrich Gerstäcker - Piratenschiff voraus! [antikvár]")
Piratenschiff voraus! [antikvár]
Friedrich Gerstäcker, Friedrich Wilhelm Lübke, Heinrich Smidt, Herman Melville, Jack London, John Steinbeck
Friedrich Cerstäcker DIE DSCHUNKE
Es war damals schon mehr als hundert Jahre her, daß die Englän= der von Hongkong Besitz ergriffen hatten. Sie wollten mit der kleinen Insel den Schlüssel zum »Himmlischen Reich«, wie China auch genannt wurde, für ihren Handel in die Hand bekommen.
In jener Zeit wimmelte dort das Meer von chinesischen und malaiischen Seeräubern, die den Fremden wie den eigenen Lands= leuten gefährlich waren. Auf Dschunken, scheinbar plumpen, aber doch sehr rasch segelnden, wendigen Fahrzeugen, fuhren sie die...
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
2480 Ft
Részletesen erről a termékről
Bővebb ismertető
Friedrich Cerstäcker DIE DSCHUNKE
Es war damals schon mehr als hundert Jahre her, daß die Englän= der von Hongkong Besitz ergriffen hatten. Sie wollten mit der kleinen Insel den Schlüssel zum »Himmlischen Reich«, wie China auch genannt wurde, für ihren Handel in die Hand bekommen.
In jener Zeit wimmelte dort das Meer von chinesischen und malaiischen Seeräubern, die den Fremden wie den eigenen Lands= leuten gefährlich waren. Auf Dschunken, scheinbar plumpen, aber doch sehr rasch segelnden, wendigen Fahrzeugen, fuhren sie die Küsten entlang, die Ströme hinauf und zwischen den Inseln des Ostindischen Archipels auf und ab, waren harmlosen Handelsfahr=» zeugen ein Sdirecken und wichen nur den bewaffneten Kriegs® schiffen der Europäer aus.
An den Kämpfen gegen die Räuber der Meere beteiligten sich besonders die Holländer und die Engländer. Manche Dschunke hatten sie schon in den Grund geschossen, aber immer wieder tauchten neue auf, als werfe sie die Tiefe des Ozeans nach oben.
Es war im November 1846. Der Nordost=Monsun wehte mit voller Schärfe. Die meisten Schiffe, besonders die kleineren Kü= stenfahrzeuge, suchen das südliche Ufer der Insel auf, wenn sie gerade bei solchem Wetter in der Nähe Hongkongs ankern. Dort liegen sie vor dem Wind geschützt und sicher.
Viele Dschunken hatten sich hier zusammengefunden, die durch ihre Boote lebhaften Verkehr mit dem Lande unterhielten. Waren wurden aus= und eingeladen, teils für die südlicher gelegenen In= selgruppen, teils aber zum Schmuggel nach Kanton. Unter ihnen lag auch eine Dschunke, die sich fast nicht von ihren Nachbarn unterschied. Nur das Bambusdeck war vielleicht reinlicher gehalten
Termékadatok
Cím: Piratenschiff voraus! [antikvár]
Szerző:
Friedrich Gerstäcker
,
Friedrich Wilhelm Lübke
,
Heinrich Smidt
,
Herman Melville
,
Jack London
John Steinbeck
Kiadó: Union Verlag
Kötés: Félvászon
Méret: 150 mm x 220 mm
Jack London (John Griffith Chaney), (San Francisco, Kalifornia, 1876. január 12. – Glenn Ellen, Kalifornia, 1916. november 22.) amerikai író, elbeszélő.
Jack London az egyik első világirodalmi rangú amerikai író, népszerűsége mind a mai napig töretlen. Az emberi társadalom megreformálásáért küzdött, legkedvesebb szereplői vakmerő kalandorok, „éneklő” és „beszélő” kutyák, legkedvesebb színterei az erdő és a tenger voltak.
Apja vándor asztrológus volt, annak törvénytelen gyerekeként jött a világra. Röviddel születése után anyja feleségül ment John Londonhoz. Gyermekévei mély nyomorban, kemény munkával és szenvedélyes olvasással teltek.Már 13 évesen napi 12-18 órát dolgozott a konzervgyárban, s gyakorlatilag ő tartotta el családját. Menekülést keresve ebből a robotéletmódból, régi dajkájától, Virginia Prentiss-től kért kölcsön, s a kölcsönpénzből bárkát vett, amivel osztrigakalóznak csapott fel. Igencsak veszélyes életmód volt ez, ugyanis az osztrigaőrök nemegyszer a kalózok után lőttek. Ebből a korszakból kezdődött ismerkedése „John Barleycornnal” (avagy az alkohollal), ahogy azt az Alkoholmámorban (korábban magyarul Sárga Sátán címmel jelent meg, az eredeti angol cím John Barleycorn) című művében olvashatjuk.
1893-ban elszegődött egy fókavadász hajóra, amely egész Japánig elment, s itt 17 évesen kiverekedte, hogy egyenrangúnak tekintsék a többi matrózzal.
Miután visszatért Amerikába, alkalmi munkákkal próbálkozott, például szenet talicskázott egy vasútállomáson, de megunta, majd felcsapott hobónak Kelly hadseregében, s csavargásért 30 napig börtönbe is került. Kalandjait az Országúton című regényében örökíti meg.
Majd visszatért Oaklandbe, ahol lázas tanulásba kezdett, mint azt önéletrajzi regényében, a Martin Edenben olvashatjuk. Napi 19 órát tanult, alig evett és keveset aludt, végül sikeresen leérettségizett, fél évet járt egyetemre is, majd anyagi okok miatt elszegődött mosodai munkásnak, ahol ő is elkapta az aranylázt, és Klondike-ba utazott sógora, James Shepard társaságában. Aranyat nem talált, de itt szerzett tapasztalatai alapján írta meg későbbi világhírű műveit. Ezért nagy árat fizetett, skorbut alakult ki nála, ami miatt négy fogát elveszítette, s valószínűleg későbbi betegségei is részben innen eredtek. Sokat utazott, volt haditudósító is az orosz–japán fronton.
A tőle megszokott elszántsággal próbált meg írni és publikálni, s kezdett felívelni írói karriere, majd rendeződni anyagilag is az élete.1900. április 7-én elvette Bessie Maddernt, nem szerelemből, hanem egyfajta ragaszkodásból, s mert meg volt győződve róla, hogy életerős gyerekeik lesznek. Két gyerekük született, Joan es Bessie. 1903-ban értesítette Bessie-t, hogy elhagyja, 1904-ben törvényesen is elváltak. 1905-ben elvette Charmian Kittredge-t.
Élete vége fele újra gazdasági válságba jutott, a farmja csődbe ment, alkoholizmusa és vesebetegségei legyengítették, míg végül morfiumtúladagolásban halt meg 1916. november 22-én.
A The Son of the Wolf (1900, magyarul Északi Odüsszeia címen jelent meg 1975-ben) című novelláskötete volt az, amely óriási sikert és világhírnevet szerzett neki. Mintegy ötven könyvet írt, amelyek hamar megjelentek más nyelveken is.
Jack London az egyik első világirodalmi rangú amerikai író, népszerűsége mind a mai napig töretlen. Az emberi társadalom megreformálásáért küzdött, legkedvesebb szereplői vakmerő kalandorok, „éneklő” és „beszélő” kutyák, legkedvesebb színterei az erdő és a tenger voltak.
Apja vándor asztrológus volt, annak törvénytelen gyerekeként jött a világra. Röviddel születése után anyja feleségül ment John Londonhoz. Gyermekévei mély nyomorban, kemény munkával és szenvedélyes olvasással teltek.Már 13 évesen napi 12-18 órát dolgozott a konzervgyárban, s gyakorlatilag ő tartotta el családját. Menekülést keresve ebből a robotéletmódból, régi dajkájától, Virginia Prentiss-től kért kölcsön, s a kölcsönpénzből bárkát vett, amivel osztrigakalóznak csapott fel. Igencsak veszélyes életmód volt ez, ugyanis az osztrigaőrök nemegyszer a kalózok után lőttek. Ebből a korszakból kezdődött ismerkedése „John Barleycornnal” (avagy az alkohollal), ahogy azt az Alkoholmámorban (korábban magyarul Sárga Sátán címmel jelent meg, az eredeti angol cím John Barleycorn) című művében olvashatjuk.
1893-ban elszegődött egy fókavadász hajóra, amely egész Japánig elment, s itt 17 évesen kiverekedte, hogy egyenrangúnak tekintsék a többi matrózzal.
Miután visszatért Amerikába, alkalmi munkákkal próbálkozott, például szenet talicskázott egy vasútállomáson, de megunta, majd felcsapott hobónak Kelly hadseregében, s csavargásért 30 napig börtönbe is került. Kalandjait az Országúton című regényében örökíti meg.
Majd visszatért Oaklandbe, ahol lázas tanulásba kezdett, mint azt önéletrajzi regényében, a Martin Edenben olvashatjuk. Napi 19 órát tanult, alig evett és keveset aludt, végül sikeresen leérettségizett, fél évet járt egyetemre is, majd anyagi okok miatt elszegődött mosodai munkásnak, ahol ő is elkapta az aranylázt, és Klondike-ba utazott sógora, James Shepard társaságában. Aranyat nem talált, de itt szerzett tapasztalatai alapján írta meg későbbi világhírű műveit. Ezért nagy árat fizetett, skorbut alakult ki nála, ami miatt négy fogát elveszítette, s valószínűleg későbbi betegségei is részben innen eredtek. Sokat utazott, volt haditudósító is az orosz–japán fronton.
A tőle megszokott elszántsággal próbált meg írni és publikálni, s kezdett felívelni írói karriere, majd rendeződni anyagilag is az élete.1900. április 7-én elvette Bessie Maddernt, nem szerelemből, hanem egyfajta ragaszkodásból, s mert meg volt győződve róla, hogy életerős gyerekeik lesznek. Két gyerekük született, Joan es Bessie. 1903-ban értesítette Bessie-t, hogy elhagyja, 1904-ben törvényesen is elváltak. 1905-ben elvette Charmian Kittredge-t.
Élete vége fele újra gazdasági válságba jutott, a farmja csődbe ment, alkoholizmusa és vesebetegségei legyengítették, míg végül morfiumtúladagolásban halt meg 1916. november 22-én.
A The Son of the Wolf (1900, magyarul Északi Odüsszeia címen jelent meg 1975-ben) című novelláskötete volt az, amely óriási sikert és világhírnevet szerzett neki. Mintegy ötven könyvet írt, amelyek hamar megjelentek más nyelveken is.
Új vásárló vagyok!
új vásárlóval indíthatsz rendelést............