Porcelán és üveg [antikvár]

Sajnálatos módon a forma és a tartalom gyakran nem áll szinkronban, s még ritkább, amikor a konstelláció pozitív értékekkel történik. Úgy vélem, az emberi kultúra, a kulturáltság igen fontos kérdése, mércéje a forma problémája. Számomra épp oly ellenszenves a talmi csillogás, a felpántlikázott silányság, mint amennyire zavaró a nem megfelelő prezentálás. Fogalmakra és tárgyakra, a szélesen vett kapcsolatok rendszerére gondolok. Messzemenően többről van szó, mint amit a design jelent, ám meggyőződésem, hogy az iparművészeknek és a képzőművészeknek egyedülálló feladatai vannak a szélesen vett környezetkultúra, a mindennapok kulturált formáinak alakításában. Ugyanakkor észre kell venni, hogy a nagyszériás, a gazdaságos gyártást és a praktikumot, a szigorú funkcionalizmust mindenekelőtt számonkérő, ahhoz igazodó design uniformizáltsága épp arra a környezetre hat negatívan, melynek gazdagítása lenne a fő célja. És mégcsak nem is az eldobható papír és műanyag tálcákra, poharakra, hanem a több ezres sorozatban préselt, matricázott tányérokra, kávés és teáskészletekre, porcelán és üveg használati tárgyakra gondolok. Precízen tervezett mindennapi eszközeinkre, melyek egymásba rakhatók, hogy kis helyen elférjenek, mosogatógép és mikrohullámú sütő állók, pontosan egyformák és ha a készletből egy darab eltörik, könnyen pótolhatók - akár egy kiolvadt biztosíték.