Porta Lingua 2005 [antikvár]

A sorozatok egyes köteteihez előszót írók közül bizonyára sokan tapasztalták azt a tépelődést, amit - nyúlfarknyi ilyen irányú tapasztalattal a hátam mögött - magam is érzek: Milyen figyelemre méltó újdonsággal szolgálhat az előszó írója az olvasók számára azon túl, hogy tisztességgel szíves figyelmükbe ajánlja a már ismert szerkesztési elvű, éppen aktuális kötet íróinak munkáit, hogy megosztja velük az újabb, előre vivő közös lépés megtétele fölötti örömét, méltatja a szerzők és a szerkesztők munkáját, és reményét fejezi ki, hogy a könyvet újabb és újabb kötetek sora fogja követni? Van-e értelme ennél többel elvonni az olvasó figyelmét a lényegről: a tartalomról és az üzenetről, amit a következő lapok rejtenek? Azzal például, hogy ami a tartalmat illeti, immár a sokadik PORTA LINGUA kötet olvasójaként mondhatja, hogy a kötet három témacsoportjában (Kultúraközi szaknyelvi kommunikáció, fordítás, tolmácsoló, Tanterv- és tananyagfejlesztés; Vizsgáztatás és értékelés) rendre sokasodnak az izgalmas, nagy szakmai hozzáértéssel megírt tanulmányok, és mintegy a folytonosság bizonyságaként fel-fel tűnnek a korábbi tanulmányokból átszüremlő, mások tapasztalatai által is megtermékenyített gondolatok. Vagy annak megállapításával, hogy a kötet írásainak üzenete a szaknyelvoktatók és kutatók közössége számára most is (sőt, most még inkább), mint mindig ugyanaz: Navigare necesse est". Az előszó írója ennyivel minden bizonnyal tartozik a szerzőknek és az olvasóknak, de helyesen teszi, ha türelmükkel nem visszaélve, most az olvasót arra kéri, hogy figyelmét a tanulmányok betűjének és szellemének értő olvasása felé irányítsa. Remélhetőleg meg fogja hallani a fenti üzenetet és megérti e közösség megerősödött akaratát arra, hogy munkájával a magyar szaknyelvoktatásnak és kutatásnak méltó elismertséget szerezzen.