Porta Lingua 2007 [antikvár]

Tisztelt Olvasó!Ön a PORTA LINGUA sorozat legújabb, immár hatodik kötetét tartja a kezében. Ha könyvespolcán egymás mellé teszi a köteteket, akkor egy kinézetre is jó benyomást keltő, alakjában és színeiben tetszetős, nyomdai és szerkesztési munkálataiban igényes sorozat birtokosának vallhatja magát. Egy olyan sorozatnak, amely túl van a mindenkori sorozatszerkesztők örök félelmén, hogy a sorozat megéli-e legalább az első kerek jubileumot, az ötödik kötetét. Hát megélte, sőt a jelen kötet, azaz a hatodik gazdagsága és tematikai színessége reálisan, hosszabb távra tervezhetően és reménykeltően előre mutat egy újabb várható, de már kétszámjegyű jubileum felé. Mondhatjuk ezt azért, mert ez a kötet tematikájában tovább bővült a korábbi konferenciák anyagához képest, és egyben ezzel a szerzői kör is tágult. Ha a kötet tartalmát tükröző fő kulcsszavakat egymás mellé állítjuk, akkor gyakorlatilag teljesen lefedik a szaknyelvkutatás területeit: oktatáspolitika, tanterv, tananyagfejlesztés, módszer, terminológia, szövegtan, stilisztika, kulturális kommunikáció, vizsgáztatás, értékelés. Természetesen mindezen kulcsszavak elé vagy mellé tehető a szakmai vagy a szaknyelvi jelző, ami azt bizonyítja, hogy a konferencia-szervezők és a kötetszerkesztők nem tértek el az eredeti céloktól: a szaknyelv oktatásának és kutatásának szellemi gondozásától. Abban meg csak bízhatunk, hogy a felemlegetett tematikai gazdagság meg a szerzői kör bővülése azt jelzi, hogy a felsőoktatásban folyó differenciált nyelvi képzés és az ott működő szakmai műhelyek keretében a szaknyelvoktatás és a szaknyelvkutatás erősödik: tehát egyrészt van mondanivalója a szakmának, másrészt van értelme a mondanivaló megosztásának. A kötet jellemzői közül ki kell emelni még két dolgot: az egyik, hogy az anyanyelvet és az idegen nyelvet, mint szaknyelvet szemléletében együtt és egymásra hatóan kezeli; a másik pedig az, hogy olykor van bátorsága az oktatás mellett a nevelés fogalmával is foglalkozni.