Poussin: Bacchanália [antikvár]

Részlet a könyvből: Nicolas Poussin (1594-1665) Bacchus gyermeksége, illetve Kis Bacchanália címen ismert alkotása a párizsi Louvre gyűjteményének jól ismert darabja. Ez az 1626-27 táján készült, kimagasló kvalitású festmény képezi a középpontját annak a tematikus kamarakiállításnak, mely immár a harmadik a Szépművészeti Múzeum "Géniuszok és Remekművek" című jubileumi tárlatainak sorában. A normandiai származású, de élete jelentős részét Romániában töltő Poussin a 17. századi klasszicizáló barokk festészet egyik legmarkánsabb képviselője volt, akinek a kortársakra gyakorolt hatása, illetve művészettörténeti jelentősége legfeljebb Caravaggio, Rembrandt, Rubens vagy Velázquez szerepéhez mérhető. Ahogy a 18. századi angol festő, Joshua Reynolds írta róla, Poussin az antik világban érezte igazán otthon magát, s tény, hogy az 1620-as évek végétől szinte kizárólag a humanista műveltségű műkedvelők körének szánt elégikus hangvételű allegóriák és mitológiai jelenetek készítésére specializálódott. Szenvedélyesen tanulmányozta az antikvitás még fellelhető művészeti emlékeit, akárcsak az antik auktorok különböző műveit, de az érett reneszánsz festészet nagymestereinek mitológiai témájú műveiből is sokat merített. Különösen nagy hatással voltak rá Tiziano Bacchanália-képei, melyek közül ekkor még egyértelműen a festő velencei ihletettségű műveinek a sorába tartozik. Tökéletesen ráillenek Michael Levey Poussinről írt sorai: "... formái között mindig szenvedély lobog. Akárcsak Bach, ő is intellektuálisan fordul a kompozíció és a forma problémái felé, s abban is hasonlít a nagy zeneszerzőhöz, hogy a végső logikus felépítés mögött mindig nagy érzelmi tartalék húzódik."