PQ '91 [antikvár]

1990-ben ünnepeltük a hivatásos magyar színészet 200. évfordulóját. A tiszteletére rendezett kiállítás, amely néhány hete zárult a Magyar Színháztörténeti Múzeum és Intézet Bajor Gizi Színészmúzeumának termeiben, most átadta helyét az utóbbi öt esztendőben készült díszlet- és jelmezterveknek, ruháknak, és maketteknek, az előadások fotóinak és dokumentumainak, az újjávarázsolt színházépületek látványának. A PQ '91 kiállításra nevezett művek tárlatának megnyitójára szokatlanul sokan gyűltünk össze. Legutóbb 1983-ban volt Budapesten gyűjteményes szcenikai kiállítás, azóta csak itt-ott, színházak előcsarnokában, kisebb kiállítótermekben mutathatták meg magukat a szerencsésebb művészek. A megnyitó után szinte senki nem sietett haza. A kialakult kisebb-nagyobb csoportokban természetesen nemcsak a kiállításról folyt a beszélgetés, de törvényszerűen szóba kerültek mindazok a kérdések is, amelyek a megjelenteket - többnyire színházi szakembereket - a maguk szempontjából foglalkoztatják.E beszélgetésekbe belekapcsolódva, annak egy-egy foszlányát elkapva arra a felismerésre jutottam, hogy kiállítási katalógusunk elé tanulmány vagy ünnepélyes előszó helyett az elhangzott gondolatokat és észrevételeket kell közreadnom, felhasználva a vitákat, és megőrizve az ellentmondásokat éppúgy, miként kiállításunk is tükrözi a mai magyar társadalom, a színházművészet és ezen belül a szcenika területén létező, működő, mozgató erőket.