Psychiatria Hungarica 1999/5. [antikvár]

Eredeti közlemény Psychiat Hung 1999, 14 (5):503-520 AZ ŐRÜLET ÉS AZ ELMEGYÓGYINTÉZET MOTÍVUMA A NÉMET ROMANTIKA IRODALMÁBAN Gönczy Gabriella ELTE, Bölcsészettudományi Kar, Germanisztikai Intézet, Budapest Összefoglalás A tanulmány az őrület (Wahnsinn) és az elmegyógyintézet motívumának irodalomtörténeti fejlődését, ezen keresztül a korabeli pszichiátria és a szépirodalom viszonyát vázolja az 1795-től 1820-ig terjedő időszakban, tehát kultúrtörténetileg hozzávetőlegesen a késő felvilágosodásban és a romantikában. A tanulmány a különböző őrületfelfogások fejlődését a korabeli orvostudomány (Pinel, Reil, Moritz, Mesmer, Schubert) és a szépirodalom (Spiess, Tieck, Goethe, Kiingemann, Hoffmann) szövegeinek példáján keresztül világítja meg. A késő felvilágosodás gondolkodói az őrületet mint az értelem ellenpólusát, tehát mint az egészséges emberi szellem számára hozzáférhetetlen tartalmat határozták meg. Ezért azt gyógyíthatatlan, általában halálos kimenetelű betegségnek tartották. A következő lépésben már mint intézményes keretek között vizsgálható kóros állapot jelenik meg, és terápiájával is kísérleteznek. A tizenkilencedik század elején az őrület mint szubjektív élmény a teiTiiészettudományos vizsgálat tárgyává válik, ezzel párhuzamosan a szépirodalom és orvostudomány módszertani és szemléletbeli közeledése figyelhető meg. A romantika az őrület állapotának magas szintű kognitív képességeket tulajdonít. A vizsgált időszakban a művészet meghaladja a korabeli pszichiátria eredményeit. A freudi pszichoanalízis számos pontján a német romantikus irodalom eredményeihez, felfedezéseihez kapcsolódik. Az 1800 körüli őrületről alkotott elméletek egy évszázad elteltével másodszor is bevonulnak a tudományos diszkurzusba. Pszichiátria és szépirodalom között körülbelül 100 év eltéréssel kétszei- is élénk interakció jön létre, első ízben 1800, másodízben 1900 körül. A pszichiátriatörténet ezen korszakainak vizsgálatához tudomány és művészet integratív szemlélete szükségeltetik. A modern pszichológiai és pszichiátriai gondolkodás kialakulása a két századvég közötti párhuzamok mentén magyarázható. Kulcsszavak: pszichiátiia és szépirodalom - a német romantikus lélektan - a freudi pszichoanalízis előzményei - pszichiátriatörténet - irodalomtörténet Summary The study traccs the development in literary history of the motiv of madness (Wahnsinn) and the mental institute, and through this the relationship between contemporary psychiatry and literature in the period from 1795 to 1820, that is, approximately the periods known in cultural history as the Late Enlightenment and German Romanticism. It throws light on the development of different concepts of madness through the example of texts of contemporary medical science (Pinel, Reil, Moritz, Mesmer, Schubert) and literature (Spiess, Tieck, Goethe, Khngemann, Hoffmann). Thinkers of the Late Enlightenment defined madness as the counterpole of reason, that is, as a content inaccessible for the healthy human mind. For this reason they regarded madness as an incurable disease, generally with a fatal outcome. In the next stage it appears as a pathological state that can be examined within institutional frames and attempts are made to treat is. In the early 19th century madness as a subjective experience becomes the object of natural science investigation and, parallel with this, the methods and attitudes of literature and medical science also drew closer together, German Romanticism attributed a high level of cognitive abilities to the state of madness. In the period examined, the late 18th century and early 19th century, art was ahead of the results of contemprorary psychiatry. Freudian psychoanalysis is linked at many points to the achievements and discoveries of German Romantic literature. The theories of madness developed around 1800 entered scientific discourse a second time a century later. A dynamic interaction between psychiatry and literature arose twice in the interval of roughly a century, firstly around 1800 and secondly around 1900. An integrative approach to science and art is required for a study of these periods in the history of psychiatry. The development of modern psychological and psychiatric thinking can be explained along the dimension of parallels between the two ends of centuries. Key words: psychiatry and literature - psychology in the romantic period - anticipation of Freudian psychoanalysis - history of psychiatry - literary history