Puccini: Manon Lescaut [antikvár]

Puccini pályafutása akkor kezdődik, amikor Verdi érthetetlennek tetsző hallgatásba burkolózik. Európa operaszínpadait, még az olasz színpadot is egyre inkább birtokába veszi Wagner. Az olasz operahagyományok földjén, a melódia őstalaján a szövevényes északi harmóniák hódítanak. Verdi visszavonul. Verdi elnémul. Senki sem tudja: miért? Alkotóerejének teljességében, világsikereinek tetőpontján hallgat el: közvetlenül az "Aida" bemutatója után. Akik e hallgatás titkát kutatják, a sant' agatai remete elnémulásának okát abban a kétségben vélik fölfedezni, amely joggal gyötörhette Verdit: nincsen-e vége az olasz operakultúra virágzásának? Nem kezdődik-e valami új, ami már északi és szövevényes? Nem ért-e végére a melódista olasz opera élete-útja? Verdi nem Wagnertől fél, hanem ezzel a kérdőjellel viaskodik. Csaknem másfél évtizedes hallgatás után szólal meg aztán az új Verdi, a maga megújított stílusával, amely minden újdonsága ellenére is nagy vallomás a melódista olasz opera mellett. És az örök olasz melodika parancsa és üzenete a fiatal Puccinihez szól: ő a Verdi-dallam közvetlen örököse!