Rachel [antikvár]

Részlet: Áhítatért való esdeklés. Jóságos Atyám! Mily végtelen a Te kegyelmed, melyet gyermekeidre árasztasz. Megengeded nekik, hogy minden időben Eléd járuljanak érzéseik, vágyaik, könyörgéseik szavával. Mily lélekemelő, mily vigasztaló a gondolat, hogy Te meghallgatod az őszinte könyörgést, s kegyesen veszed a dicséneket, mely hálás szivek mélyéből fakad! - Te meghallgatod esedezését az ártatlan üldözöttnek, ki szent szárnyaid alá menekszik és igazságot szolgáltatsz neki. A szükség- és szenvedésben Hozzád felsírónak látod könyeit s a vígasztalás meleg sugarával szárítod fel azokat.