Régészeti kutatások Magyarországon 2009 [antikvár]

Részlet:Egry IldikóBezi, Nagy-sarok - Előzetes beszámoló a bronzkori Falu feltárásáról (2008-2009)Az Enesét elkerülő 85. sz. Győr-Csorna-Sopron főút megépítését megelőzően kutattuk az út nyomvonalába eső lelőhelyet. Az Eneséről Bezi irányába tartó 8417. j. közút a Szapud-Ószhelyi-csatorna E-i partján egy nagyobb, szabálytalan alakú homokdombon vezet keresztül, a kiemelkedésen már korábban is kerültek elő régészeti leletek. A 85. sz. elkerülő út építését megelőző örökségvédelmi hatástanulmány készítéséhez végzett terepbejárás során Takács Károly régész a domb felszínéről az út mindkét oldalán gyűjtött őskori cseréptöredékeket (Bezi, Nagy Eperjes, KÖH 51435). A rendkívül nagy kiterjedésű útcsomópontban a feltárás 2008 nyarán először 3 hektár területen - a lelőhely középső, közúti híd és két körforgalom megépítésével pusztulásra ítélt részén - kezdődött, majd, mivel a különböző korszakokba tartozó telepjelenségek minden irányban folytatódtak, 2008. novembertől a csatlakozó nyomvonalban lévő területeken további 2 hektárral bővült. 2009-ben márciustól júliusig a feltárási munkát a Ny-i nyomvonalban további 2,5 hektáron, a D-i, Enese felé csatlakozó út nyomvonalában 0,5 hektáron folytattuk, így az ásatás befejeztével a teljes feltárt terület összesen 80 179 m2 lett (1. kép).A korábban mezőgazdasági művelésű dombon a humuszréteg viszonylag sekély, átlagosan 40-60 cm volt, míg az építendő út K-i és Ny-i nyomvonalaiban, a már az őskortól természetes élővízként a dombot körbe fogó Oszhelyi-csatorna irányába lejtő domboldalakon egyre mélyült, az öntésterületen a 60-80 cm vastagságot is elérte. Az altalaj a domb magasabb részén lösz és homok, a Ny-i végében igen magas karbonát tartalmú löszös agyag, míg a DDK-i részen szürke löszös, agyagos öntéstalaj.A lelőhelyen 5 különböző régészeti korszakba tartozó település objektumai kerültek elő. A Kisalföld középső rézkorának kutatása szempontjából rendkívül jelentősek a homokdomb középső részén feltárt kisméretű (5x8 m), egyterű, sekély alapárkokba ásott oszlopok közé font sövényre tapasztott agyag falszerkezetű, Ny-K irányba tájolt házhelyek, közelükben tárolóvermekkel (Balaton-Lasinja-kultúra). A java rézkor időszakából a feltárás Ny-i és középső részén, egymástól viszonylag nagy távolságra a Ludanice-kultúra ENy-DK tájolású, nagyméretű (8x18-20 m), belső terükben 1/3-2/3 résznél keresztfallal két részre elválasztott házalapjai (2. kép 1), valamint kisebb (7x12 m), egyterű épületeinek alapárkai kerültek napvilágra. Hasonlóan más korszakok teleprészeihez, az épületek között elszórtan tárolóvermek, anyagkitermelő gödrök is voltak. Ebből az időszakból a rendkívül szegényes tárgyi leletanyagot jobbára