Relációk [antikvár]

Mondják: a mi lenne, ha..."-típusú gondolatmenet történelmietlen. Igen, csakugyan az. Ám korántsem tiltott! Hozzátéve: tárgyalandóm eme antihistorikus megközelítésének nincs paragrafus előírta tabuja. Vagyis át sem hághatok ilyent. Legfeljebb illetlen lehetek. Ha egyáltalán... Szóval, mi lett volna, ha B. Müller Magda a Paradicsomban kamerájával néz körül? Miért is ne! Elvégre nem kevés művész fordul(t) meg ott. Képileg, amint verbálisan is. Onnan nézvést persze észrevétlenül, s mindenképp bibliamentesen". Írók, filozófusok, festőművészek, esztéták, szobrászok, költők, más celebritások. Köztük volt például a grafikus Jean Effel (Az ember teremtése, Bp., 1957; Ádám és Éva, Bp., 1957), nyomában, s általa pedig a rajzfilmrendező Eduárd Hofman (A világ teremtése, 1958). Mindegyikük a saját vonatkoztatásai szerint tárgyiasított, alkotói jelentéstételével. Magával a művel, művekkel. Bizony. Miért is ne járhatott volna hát ott B. Müller Magda? Hiszen a szellem által meglelt tiszta forrás bármelyike eredendően, s időtlenül mindenkié. Tehát fényképi médiummal dolgozó személyiségé is.