Rétegek [antikvár]

Részlet a könyvből: "Horváth Péter kenyérkereső foglalkozására nézve fotóriporter. Méghozzá a jelesebbek közül való. Riportfényképeit sajátos világlátás, szokatlan képi fogalmazás jellemzi. Ez vitathatatlan tény. Ám, úgy gyanítom, a legtöbb gondot éppen a hivatása okozta neki. Bizonyára hosszú időbe tellett, amíg ezt az általában nagy föltűnést keltő tevékenységet a maga visszahúzódó, könnyen sérülő egyéniségéhez igazította. Mindig is nehéz volt elképzelnem őt, amint száguldozik, tülekedik, mint egy vérbeli eseményvadász, hol itt, hol ott tűnve fel; a fényképezőgép pedig csattog a kezében, mint a géppuska. Bennem más kép él róla. Úgy képzelem, ha ő meglát valamit, megáll, mielőtt lefényképezi, elgondolkodik, majd alaposan megvizsgál mindent, mert nem az eseményre kíváncsi, hanem arra, ami az esemény mögött van; az okozatnál sokkal jobban érdekli őt az ok. Éppen ezért Horváth Pétert, közel huszonöt éves ismeretségünk kezdetétől fogva, mindig töprengő fotográfusnak tartottam; s már ebből is kiderül, hogy az átlagosnál érzékenyebb alkatúnak képzelem (ebben az itt közölt fényképek megerősítenek), akit a látvány nemcsak megérint, hanem fel is sebez, megéget, így azután nem tud szabadulni tőle, amíg a dolgok lényegéig nem jut el. Korai munkái látszatra nyugtalanítóan egyszerűek. Érződik róluk, hogy készítőjük valami után kutat a látvány mélyén. Előbb igyekszik puritánul, szinte eszköztelenül fogalmazni. Felvételein alig találni fölösleget, elhagyhatót, hanem csupán a látvány lényegi részének kiemelését, fölmutatását. Később azonban fényképein feltűnnek a formai újítások; a korszerű technika kínálta szinte minden eszközt kipróbált, fölhasznált. Hatéves, kezdetben gondtalan hírügynökségi munka után jut el a számára döntő, további alkotói tevékenységét mindmáig meghatározó, újra és újra feltett alapkérdéshez: mikor mond igazat a fénykép? Akkor talán, ha nyilvánvaló, egyszerű igazságokat fogalmaz meg, egyértelmű, könnyen fölfogható formai elemeket alkalmazva? Szerinte az ilyen fényképekkel mindig hazudik a fotográfus. Az igazsághoz, vallja, akkor kerülhet közelebb, ha a valóság mélyebb rétegeit hozza felszínre a fotográfia kínálta eszközök, lehetőségek sokoldalú alkalmazásával. E felismeréstől kezdve megváltozik fényképeinek kifejezésmódja: felismerhető valóságelemekből építkezik, de mindig elmozdítja egy kissé őket - ahogyan ő mondja: szétszedem, amit látok, és újra összerakom -, csupán annyit tesz tehát, hogy ne lehessen az első pillantásra megfejteni a látványt, hanem a tekintet kényszerüljön elidőzni rajta, olvassa el a fényképet, és úgy jusson a lényegig."