Rippl-Rónai és Maillol - Egy művészbarátság története [antikvár]

Előszó A művészbarátságokat, mint minden barátságot, ápolni kell. De hogyan ápolja az utókor az évszázados művészbarátságokat? Vajon elég-e a művészmonográfiák lapjain megemlékezni két nagy művész barátságáról, vagy ez a barátság máig ható érzelmi erővel rendelkezik? Vajon továbbél-e, továbbörökíthető-e ennek a két kedves, egymást magázó fiatalembernek, férfinak, kedélyes öregúrnak az a gazdag, szellemileg és érzelmileg is inspiráló kapcsolata, amely az életük közel négy évtizedét meghatározta? Elkészülnek-e azok a nagy ebédek, amelyekről folyton megemlékeznek leveleikben, fölfalják-e Maillolék Rippliék malacait, marháit, csirkéit, s vajon megveszik-e Maillolék azt a beígért marhát, amelyet majd közösen fognak elfogyasztani? A nagy művészek barátságát az utódok ápolják. Van, hogy a művészek leszármazottai, szerencsésebb esetben a mesterek művészi és szellemi hagyatékát ápoló gyűjtemények, múzeumok, intézmények. S ha a szakmai megítélésből eltűnnek is a nagy lakomák, a viccelődések, a tréfás piszkálódások, a barátság emlékének ápolása megmarad. Aristide Maillol és Rippl-Rónai József esetében azonban ennél jóval többről van szó. Nincs tíz éve, hogy a magyar Vadak kiállításával a francia közönség is találkozhatott, éppen Maillol szűkebb hazájában, a Pireneusokban található Céret-ben. A tárlat alkalmával Yvon Berta-Maillol megkereste a magyar kurátorokat, majd a halpiacon bevásárolt egy kiadós vacsorára valót, s fölvetette egy közös kiállítás ötletét: Maillol és Rippl-Rónai. A barátság igen hamar fölelevenedett immár az újabb nemzedék képviselői között, és most együtt örülhetünk annak, hogy a közös munka gyümölcsét a nagyközönség elé tárhatjuk. Szép példa ez a kiállítás arra, hogy ennek a művészbarátságnak a szakmai hitelét, szellemi hátterét is a leszármazottak és a szakemberek közötti baráti viszony alapozta meg. Az együttműködés során mi is barátok lettünk, és ezért a barátságért köszönet illeti Yvon Berta-Maillolt, illetve Olivier Lorquint, a párizsi Musée Maillol igazgatóját. És bár megkésve, de hálásan köszönjük a modern európai művészet két nagy alkotójának, Aristide Maillolnak és Rippl-Rónai Józsefnek. Dr. Baán László