Bővebb ismertető
elöszö
Az újjáalakult Magyar Tudományos Akadémia elhatározta, hogy Eötvös Loránd halálának 30. évfordulója alkalmából Eötvös-kötet kiadásával maradandó emléket állít a kiváló tudósnak. Bár a kötet sajtó alá rendezése elhúzódott, a formai alkalomszerűség elmulasztása nem okolja meg a további késedelmet. Az emlékkötet érdemi részének megírását Selényi Pál akadémikus vállalta. Az egykori tanítvány meleg szeretettel merült el Eötvös emberi és tudományos egyéniségének tanulmányozásába és saját személyes élményeivel egészíti ki Eötvös arcképének vonalrajzát.
A jelen előszónak feladata viszont az olvasó elé tárni azokat a megállapításokat, amelyek népi demokráciánkat arra indították, hogy a tisztelet magas piedesztál]ára emelje Eötvös emlékét. Mai értékelésünk két komponense egyfelől a teljesítmény kiválóságának, másfelől a szociális hitvallásnak számonkérése. A mult férfiától is a haladó szellemi irányzatot követeljük meg. Bár a mult alkotások reális értékét mindenkor elismerjük, semmi okunk sincs olyan tudós kiemelésére, aki sötét dogmák hatása alatt a haladás ellensége volt. Szerencsére ilyen eset alig fordul elő. A történelem tanulsága szerint az igazi nagy alkotók mind a világosság felé fordították tekintetüket. Nem véletlen, hogy Eötvös Loránd, mind belső természete, mind társadalmi tapasztalatának sugallata alapján embe^j rnagatartásával is az utókor nagyrabecsülését vívta ki.
A fiatal Eötvös atyja akarata szerint a jogot hallgatja, de egyszerre elhatározás támad benne. A természettudományok művelését tűzi ki élete céljáúl. Arisztokrata körökben egyedül álló eset. Az arisztokráciának egy kis töredéke értékelte ugyan a tudományt, de a maga részéről megelégedett annak általános bölcsészeti kivonatával, amely elsajátított franciás szellemeskedéssel vegyítve hozzátartozott az úgynevezett magasabbrendű társalgás kellékeihez. De a természettudomány alapos megismerése ellenkezett minden hagyományával. Ez a hagyomány azt kívánta tőle, hogy országos ügyek hivatott intézőjének tekintse