Római bronzok [antikvár]

Válogatásunk a székesfehérvári István Király Múzeum gyűjteményéből és a gorsiumi ásatások anyagából a figurális díszítésű, ember- vagy állatábrázolású fémmunkák, bronzszobrocskák, vallásos tárgyú emlékek és egyéb eszközök, edények, ládikaveretek, bútorrészek stb. körét öleli fel, az I. századtól a IV. század végéig. Egy részük a múzeum régi anyagából ajándék, vétel formájában került a gyűjteménybe, pontos lelőhely megjelölés nélkül. A katalógusban szereplő tárgyak fele azonban régészeti feltárás során látott napvilágot. Ez a tény lényeges abból a szempontból, hogy anyagunk természeténél fogva nehezebben helyezhető el időben a császárkoron belül. Adott esetben egy-egy darab régészeti lelőkörülményei terminus post quem-et jelentenek. Jobban körülhatárolhatók a táci Gorsium feltárása során felszínre került darabok, a kocsitemetkezésekből (Nagylók, Vajta, Kálóz), temetőkből (Intercisa, Tordas) származó leletek, ill. kincsleletek. A kálózi kocsilelet maszkos díszítésű szögfejeinek pontos másait ismerjük Besanconból, I. századi sírból eredően (P. LEBEL, Catalogue des collections archeologiques de Besancon, V. Les bronzes figures, Paris 1959, XCIV.). Az Igaron gyűjtött darabok valamennyien a II. század második felében elrejtett, szentély felszerelését alkotó kincslelet részei. A depót bemutatásának teljessége kedvéért függelékben közöljük további, nem figurális ábrázolású anyagát (üst, fedő, csat) is, pontosabban azokat a tárgyakat, amelyek a leletből az István Király Múzeumba kerültek (nagyja elkallódott). Ugyancsak összetartozó darabok a Sárszentmiklóson talált szobrocskák, egy házi szentély, lararium tartozékai. Provinciális termék voltukhoz aligha férhet kétség, különösen jól érzékelhető ez Venusunk esetében (legközelebbi analógiája Szalacskáról, RÉCSEY V, Pannónia ókori mythológiai emlékeink vázlata Bp. 1896. IV. kép).